Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 3. Szappanos Zoltán: Folyók és tavak szabályozása
1961—1968 fkm között Kismaros—Nógrádverőce előtt egyetlen, a folyó természetének megfelelő egészséges kanyarulat fejlődött ki, a már említett mellékágelzárások következtében, a hajóútméretek itt jók és állandóak. A Vác és Szentendre sziget alsó csúcsa között 23 km hosszú Duna szakasz csaknem egyenes. Folyamszabályozás szempontjából igen nehéz szakasz, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a fővárosi vízellátásban még jelenleg is a Budapest feletti Duna szakasznak van a legnagyobb jelentősége. A második világháború alatt és még utána is a Gönyü—Budapest közötti szakasz hajózási viszonyait a Vácnál, Sződnél, Gödnél jelentkezett csúcsgázlók szabták meg. A szabályozási munkák 1948—1953. évek között folytak nagyütemben, azonban csak az 1672—1669 fkm közötti gödi gázló szabályozását fejezték be teljesen, mert a kereszt- és hosszirányú szabályozási művek építésével egyidőben gázlókotrást is végeztek. E helyen a gázló megszűnt. A Vác és Göd közötti gázlós szakaszon kezdetben a szabályozási műveket is csak részben építették ki és kotrásra sem került sor. Ezért a Gönyü— Budapest közötti szakaszon kisvízállás idejében itt jelentkeztek a csúcsgázlók 16—17 dm mélységgel és 60—80 m hajóút szűkülettel. Az utóbbi években a műveket kiegészítették, elvégezték a gázlók átkotrását és ennek következtében még az igen alacsony 1969. évi őszi kisvízállásoknál sem voltak gázlók. Budapest—Dunaföldvár (1633—1560 fkm) közötti Duna szakasz első ösz- szefüggő szabályozási terve 1894-ben készült el, a szabályozás feladatául a jegesárvizeket csökkentő akadálytalan jéglevonulást és a 25 drn-es hajózási mélység előállítását jelölte meg. A terv a kétoldali vezetőművek közötti szabályozási szélességet 450 m-ben állapította meg. Ekkor még a Girardon- féle szabályozási elvek általánosan nem voltak ismertek, így a Csepel sziget mentén az egészséges kanyarulatok kialakítására nem fordítottak kellő gondot. A vezetőművek felső végénél félkör alakú parti bekötést alkalmaztak. Ezek nem váltak be, tönkrementek és 1910-től a vezetőműveket a partba keresztgátakkal kötötték be, de folyamatosan kiépítették a víznek a főmederbe való koncentrálása céljából a mellékágakat elzáró keresztgátakat is. Az Ercsi kanyar szabályozását 1941-ben kezdték és 1949-ben fejezték be. Megépült az Ercsi község rakodója, felette 2 balparti sarkantyú és alatta 3 jobbparti sarkantyú. Az előzőkben túl szélesnek bizonyult szabályozási szélességet itt már 400-ra csökkentették. A munka beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A felszabadulás után, 1950-ben a Budapest—Dunaföldvár szakaszra újabb szabályozási tervet készítettek, amelynél a tetőpontban a szabályozási 222
