Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
tavakban. A Bajor-medence kelet felé összeszűkül, az Osztrák Alpok végső nyúlványai egészen a Dunáig futnak ki. Egyik águk azonban a Lajta-hegység közvetítésével összeköttetést biztosít a Kis-Kárpátokkal, a Kárpátok láncolatának legnyugatibb tagjával, és egyben a Bécsi medencét zárja délről körül. A mintegy 200 m t.sz.f. magasságban fekvő medence fő folyója az északról érkező Morva. Vízgyűjtőjét nyugatról a Cseh-Morva dombvidék 500 m-t alig meghaladó gerincvonala határolja. A folyó forrásvidéke, a dunai vízgyűjtő legészakibb pontján, a Szudétákban, 1500 m körüli magasságban van (Sniez- nik 1425 m, Praded 1492 m), de a vízválasztó innen a Kárpátok irányában erősen lejt. Az ún. Morva kapuban csaknem 300 m-re száll le, hogy aztán ismét 1000 m fölé kapaszkodjék. A Morva és egyben a Felső-Duna vízgyűjtőjét kelet felől a Fehér- és a már említett Kis-Kárpátok határolják. A legmagasabb csúcs itt a Jávornik (1071 m). Az egyébként végig 1000 m alatt maradó hegyvonulatot több alacsony hágó szakítja meg (Vlára-szoros: 283 m). A dévényi kapuban a Kárpát-medencébe ér a Duna. Innen, az al-dunai zuhatagokig terjed a Közép-Duna, amelynek itt csak a magyar—jugoszláv határig terjedő szakaszával foglalkozunk. A közép-dunai vízgyűjtő magyar- országi részét a délnyugat—északkeleti irányú Dunántúli Középhegység osztja meg. A tőle nyugatra fekvő Kis-Alföld a tektonikus medencébe siető folyók — a Duna, a Kárpátokból érkező Vág és Garam, továbbá a Stájer Alpok déli lejtőinek vizeit összegyűjtő Rába — feltöltő munkájának eredménye. A Duna hordalékkúpját a két oldalt kiágazó fattyúágak: a Moson/ Du- naág és a csallóközi Kis-Duna rajzolják ki. A hatalmas, a Duna fővölgye felé és keleti irányban enyhén lejtő síkság átlagos tengerszint feletti magassága 120—140 m. A kisalföldi szakasz balparti mellékfolyói közül legjelentékenyebb a Vág (Váh), amely a Magas-Tátrában, a 2496 m magas Kriván lejtőjén fakad. Középső szakaszát is még 1000 m-ig terjedő csúcsok kísérik. A Dunába a Kis-Duna közvetítésével jut, amelynek alsó szakaszát — éppen ezért — Vág- Dunának nevezik. A Vág-Dunába ömlik a Nyitra is. Nyugat-Szlovákia második legnagyobb folyója a Garam (Hron). Az Alacsony-Tátrában emelkedő Králova hola (Király-hegy, 1943 m) tövében ered. Vízválasztója bővelkedik az 1000—1500 m magas csúcsokban, sőt a Dumbier-en 2045 m-re kúszik fel. A visegrádi szorulat felső végén ömlik a Dunába az Ipoly (Ipel), amely alsó szakaszán Csehszlovákia és Magyarország határát jelöli ki. Forrásvidéke a Polyána-hegységben meghaladja az 1400 m-t, vízválasztójának többi kiemelkedő pontja azonban alig nyúlik 1000 m fölé. Magyar területen, a Börzsönyben, a 939 m-es Csóványos érdemel említést. A Cserhát-hegység, amelynek az északi oldalán eredő vizeket gyűjti össze, csak néhány helyen 86
