Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
Mertek \ —------/, rendu 0 too 300 km L ylzvoiaeito ' —■--------U-rendu \ 9 . ábra. A Duna vízgyűjtőterülete a Tisza torkolatáig remthet. Végül, tározók segítségével gyökeresen belenyúlhat a természetes vízjárás rendjébe. Az elmondottakból következik, hogy a vizek élete a vízgyűjtőterület függvénye. Ahhoz, hogy törvényszerűségeit megismerjük, káros hatásai ellen védekezni tudjunk és a vízkincset javunkra használhassuk, a vízgyűjtő-terület domborzatának, földtani felépítésének, éghajlati adottságainak és növény- takarójának jellegzetes vonásait kell tanulmányoznunk, és természetesen ki kell terjesztenünk figyelmünket a vízrajzi viszonyokat befolyásoló emberi alkotásokra is. Amíg a felsorolt természeti tényezők a vízviszonyok alakulásának állandó vonásait szabják meg, a folyók egyes konkrét életjelenségeinek szabályozója a vízgyűjtőterületen uralkodó mindenkori időjárás. Hatásai természetesen a vízgyűjtőterület adottságaitól függően nyilvánulnak meg. Hazánk területének valamennyi vize a Duna vízrendszerébe tartozik. Meg kell tehát ismerkednünk a folyam vízgyűjtőterületével (9. ábra), amelynek a magyar Dunaszakaszt érintő részén a Német Szövetségi Köztársasággal, Svájccal, Ausztriával és Csehszlovákiával osztozunk. Mivel a Dráva határainkon kívül, jugoszláv területen éri el befogadóját, a mi szempontunkból különálló vízrendszert alkot, osztrák, jugoszláv és magyar részekkel. Végül hasonló a Tisza helyzete, hiszen torkolata ugyancsak idegenben van, és vizeit 6* 83
