Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VIII. A vízgazdálkodás társadalmi kapcsolata - 2. Dr. Wisnovszky Iván: A szervezett vízügyi oktatás

tét alakított ki, a technika fejlődésével mind összetettebb lett a szakemberállomány-képzettség tekintetében is. Az ötvenes években a szervezet szakembereinek kétharmad része volt vízügyi képzettségű és. csak egyharmada nyert gépész, vegyész stb. képzettséget. A nyolcvanas években a vízügyi képzettségűek aránya már alig 50%-a lesz a teljes szakemberállománynak.

Ezzel a néhány adattal jelezni kívántuk, hogy a szakemberképzés együtt fejlődik a vízgazdálkodással. A továbbiakban csak azoknak a vízgazdálkodási szakembereknek a képzésével foglalkozunk, akiket a szorosan vett víz- gazdálkodásra oktatnak.

A képzés tartamát és a képzésben részt vevők létszámát a társadalmi szükségletek határozzák meg. Ezeket a szükségleteket természetesen nehéz számokkal kifejezni. Számok nélkül pedig csak minőségileg írható le a szükséglet. Mennyiségi követélmények csak mérőszámokkal fejezhetők ki. A műszaki-gazdasági elemzések azt mutatták, hogy a vízügyi szakemberekkel kapcsolatos társadalmi szükségletek az üzemelő vízgazdálkodási létesítmények összértékével, valamint az évenkénti vízgazdálkodási beruházások értékével fejezhetők ki.

Az új létesítmények beruházásának előkészítését különféle összetételű szakembercsoportok végzik. Az előkészítésen értjük a kutatást, a műszaki tervezést, a beruházói és a hatósági tevékenységet. Többféle szakon végzett szakemberek szükségesek az építéshez, valamint az üzemeléshez. A technika

744