Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VI. A vízügyi igazgaztás - 3. Dr. Bényey Zoltán: A vízügyi jog
A vízgazdálkodási tevékenységben igen jelentős, önálló szerepkört betöltő szervek mindenekelőtt államiak: éspedig a tanácsok bizonyos szakigazgatási szervei, amelyek egyes helyi érdekű és helyileg megoldható vízgazdálkodási feladatcsoportokat, mint számukra speciális hatáskört látnak el. A jelentősebb nagytérségi vízgazdálkodási feladatok átfogó és megalapozó jellegűek. Nem biztosíthatják minden helyi vízgazdálkodási igény és szükséglet közvetlen kielégítését. A vízügy államosításától (1948) a helyi vízügyi feladatok elkülönítéséig és terheinek az érdekeltekre való áthárításáig (1957) eltelt évtized bebizonyította a vízügyi igazgatásban, hogy bár közcélú — állami feladatot alkotó —, de közvetlenül helyi jelentőségű és érdekű vízügyi feladatok sikeres ellátása a helyi érdekeltség bevonása nélkül nem lehetséges. A helyi vízgazdálkodási feladatok kialakításának indokai: — közvetlen helyi szükségletekről és érdekekről van szó, amelyek gyorsabban ismerhetők fel és érzékenyebben észlelhetők a helyi ügyek ellátásáért felelős szervek, illetőleg maguk az érdekeltek által; — kielégítésük fokozottabban várható el azok részéről, akik előnyeit közvetlenül élvezik, és az eredmény is gyorsabban mozdítható elő a közvetlen helyi (saját) anycgi-műszaki erőforrások igénybevételével; — bizonyos vízgazdálkodási feladatok helyileg körülhatárolt jellege lehetővé teszi, hogy megvalósításukról — kellő szakmai irányítás mellett — a helyileg rendelkezésre álló felkészültséggel, szakértelemmel és legalább részben a helyi lehetőségek keretei között, a helyi szervek, illetőleg maguk az érdekeltek gondoskodjanak. A vízgazdálkodás helyi feladatai azonban még így is lényegesen különböznek egyéb helyi — területi, kommunális — gazdálkodási feladatoktól. A helyi vízgazdálkodási igények kielégítése, az e célra szolgáló művek megvalósítása és üzemeltetése ui. nemcsak gazdaságilag (az érdekeltség, a tanács vagy a népgazdaság teherbíróképessége szempontjából) függenek ösz- sze egyéb helyi, tanácsi feladatokkal. Mindenekelőtt a nagyobb természet- földrajzi (vízgazdálkodási) területegységek vízgazdálkodási, vízügyi-műszaki feltételeivel, adottságaival és lehetőségeivel is egyértelműen függő viszonyban vannak. Az igények jelentkezése ugyan ,,helyi”, kielégítésük azonban többnyire nem a helybeli adottságok, hanem a nagyobb térség vízgazdálkodási feltételeinek a függvénye. Ezért összhangban kell lennie e nagyobb vízgazdálkodási területegység fejlesztésével, illetőleg fejlettségi állapotával, be kell illeszkednie az egységes, tervszerű vízgazdálkodás egészének rendjébe. A vízgazdálkodás természetföldrajzi meghatározottságából az államigazgatási területhatároktól eltérő sajátos földrajzi egységéből, e terület vízügyiműszaki adottságainak egymással szervesen összefüggő struktúrájából következik, hogy a helyi vízgazdálkodási feladatok — helyi jelentőségüktől függetlenül — másodlagosak, származékosak, „helyi" jellegük és önállóságuk 676
