Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

mai Mexikó helyén), szigeteken épült, de ivóvízellátását nem a tavakból, ha­nem a közeli hegyek forrásaiból vízvezetékek útján biztosították. Építési anyaguk az egyiptomiakhoz hasonlóan habarcs nélkül összeillesztett csiszolt kő volt. Az inkák birodalmának léte kizárólag az öntözésen alapult: Peru ma sivatagos tengerparti sávján egykor virágzó öntözéses kultúra volt. Az Andok meredek hegyszorosaiban lefutó folyók vizeit az inkák gondosan megmun­kált kövekből falazott völgyzárógátakkal fogták fel és csatornarendszerekkel osztották el egyrészt a hegyoldalban létesített terraszokon — ahová kosa­rakban hordták fel a termőföldet! —, másrészt a síkság öntözött területein. Mindez óriási erőfeszítésekbe került, hiszen sem az igásállatot, sem a kere­ket nem ismerték. A legyőzendő nehézségek itt még nagyobbak voltak, mint Egyiptomban, Mezopotámiában, melyet a folyók iszapja trágyázott, vagy Kínában, ahol termékeny löszön gazdálkodtak. Az inkáknak a sovány földet maguknak kellett trágyázniok a parti szigetekről kitermelt guanóval vagy hallal. Amilyen fejlett volt az építkezések színvonala, olyan kezdetleges volt a földművelés technikája: az ekét nem ismerték, a földet ásószerű botokkal lazították és a göröngyöket kézzel morzsolták el. Ügy tűnik, az egész biroda­lom néhány zseniális ,,mérnök" (illetve az általuk irányított papság) szervező munkájának köszönhette létét. E munkát vallási szertartások rangjára emel­ték: az öntözés megkezdésére maga a legfőbb uralkodó, az inka adta meg a jelet. 3. Görögország és a Római Birodalom vízépítése ,,Ha valaki szorgalmasan megvizsgálná a nyilvános használatra, für­dőkbe, halastavakba, házakba, mulatóhelyekre, kertekbe, a külváro­sokba, majorokba folyó vizek bőségét és a helyenként épített íveket (az­az csatornahidakat = aquaeductusokat), az átfúrt hegyeket, a megön­tözött völgyeket, belátná, hogy ezeknél semmi csodálatra méltóbb nincs az egész földön." (Plinius Gaius Sacundus: História naturális). Ki ne ismerné a római vízépítés nagyszerű eredményeit, elsősorban a vízellátás, vízművek Európa-szerte fellelhető és mindmáig megcsodált, rom­jaiban is lenyűgöző emlékeit: az akvaduktokat. De ki hallott a görögök víz­építéséről és vízhasznosításáról? Pedig nem kétséges, hogy a rómaiak a gö­rögök közvetítésével — azok meg valószínűleg a föníciaiak révén — ismerték meg a Közel-Kelet vízépítését, s vették át, majd fejlesztették tovább technikai 5 A vízgazdálkodás fejlődése 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom