Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése
gas és 18 m koronaszélességű zárógátat is építettek. Ceylon öntözött földjének gazdagságáról, népességeltartó képességéről némi fogalmat ad, hogy az egyik feltárt romváros Anaradhapura (i. e. I. évezred) kiterjedése 40 km? volt. . . Ceylon példája jól mutatja, hogy az öntözéses gazdálkodásban maga a földművelés munkaigényesség szempontjából másodrendű jelentőségű volt: sokkal nagyobb munkaráfordítást kívánt a közmunkák keretében készült csatornák megszervezése és a munkaerők igénybevétele és felhasználása, mely az uralkodó szuverén joga volt. Ceylon virágzó gazdagságát is barbár ellenséges támadás, a tamilok pusztítása tette tönkre. Ennek hatására néptelenedett el a korábban sűrűn lakott, termékeny vidék. 2.3 Közép-Ázsia Perzsia, Turkesztán, Afganisztán területén is legalább az i. e. 2. évezredtől kezdve virágzott az öntözéses gazdálkodás. Az ókori perzsa birodalom gazdagságának az alapja is az öntözés volt. Itt sajátos vízgyűjtő-rendszer alakult ki a ,,karéz” vagy „foggara”, mely arab közvetítéssel Észak-Af- rikában, az Atlasz hegységig elterjedt. Perzsia két fő hegyláncát, a Hindu- kuszt és a Zagroszt ugyanis hatalmas, 1—1500 m magas törmeléklejtők szegélyezik, melyek a hegyekről lefutó vizet elnyelik. E laza törmeléklejtők belsejében tárolt víz az itteni öntözések és a vízellátás alapja. A hegy lábánál hosszú tárolókat nyitnak, melyek kiásását és szellőzését is a táró irányában lemélyített aknakutakkal biztosítják. A lejtős tárók mintegy föld alatti csatornákként gyűjtik össze a leszivárgó talajvizet és vezetik a tárók végében létesült vízgyűjtőkhöz, illetve településekhez, oázisokhoz. A berendezések ellenséges elpusztítása egyben a település pusztulását is jelentette. De létesítettek a perzsák víztározókat a különböző hegyi folyókon is és ezek vizét — hogy az ellenség elől elrejtsék — lehetőség szerint föld alatti csatornákon vezették el az öntözések vagy települések vízellátására. Dareios és Xerxes birodalmának középpontja, Persepolis környékén különösen sok öntözőcsatornát, akvaduktot hoztak napvilágra a kutatások. A már i. u. 240—271 között alapított Shuster városát I. Shapur király, egy mesterséges csatorna és a Karun folyó szigetén építette, s vízellátását a folyóban és a csatornában létesített tározóval biztosította. A Közel-Kelet más területein, Szíriában, Palesztinában, Dél-Arábiában is számos — a. legkülönbözőbb történelmi időből származó — vízépítési létesítmény: öntözőrendszerek, víztárolók, vízvezetékek találhatók. Ezek között 63
