Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VI. A vízügyi igazgaztás - 1. Károlyi Zsigmond: A vízügyi igazgatás kialakulása

vette ót a munka vezetését Vásárhelyi Pál, aki az Al-Duna nevezetes térké­peit készítette. Ezek nemcsak a korabeli és a későbbi szabályozási terveknek szolgáltak alapjául, hanem a kor legkiválóbb vízrajzi felvételeinek tekinthe­tők. — A harmadik legjelentősebb munka a Tisza felmérése volt, Lányi Sámuel irányításával, 1834—1846 között. Az utóbbi két munkát már mintegy 40—50 főnyi műszaki testületből álló, s a Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alatt működő kirendeltség végezte el. A felmérési munkálatokkal egyidejűleg megkezdődött a felmért folyók egységes és rendszeres szabályozására vonatkozó tervek kidolgozása, sőt egyes helyeken a legszükségesebbnek látszó helyi szabályozási munkálatok kivitelezése is. így pl. a Körösökön Vay Miklós vízszabályozási kir. biztos, kiváló hadmérnök és geodéta, majd Zichy Ferenc kir. biztos vezetésével vé­geztek kisebb-nagyobb szabályozási munkálatokat. A Duna Baja—bátai sza­kaszán pedig, ugyancsak Zichy Ferenc kir. biztossága alatt, Beszédes József létesített, a Sárvíz- és Sió-szabályozás munkálataival kapcsolatban, jelentő­sebb átmetszéseket. A Vízügyi Főigazgatóság (sőt már elődje, a Hajózási Igazgatóság) hatás­körébe tartozott általában az országban folyó minden vízépítési munka mű­szaki felügyelete, ellenőrzése, beleértve a kamarai, megyei, városi és társu­lati munkákat is. Szervezetének kiépülésével, megerősödésével a Főigazgató­ság egyre jobban megfelelt ezeknek a feladatoknak, sőt egyre gyakoribbá vált, hogy a szabályozási terveket is a Főigazgatóság munkatársai készítették el. (Az első ilyen tervet talán Várady Pál ép. ig. segéd készítette a pesti Lipót­város kiépítésére és árvédelmi feltöltésére még a 18. sz. végén. Ez volt egyéb­ként az első jelentősebb hazai városrendezési terv is.) A megyei munkálatok felett a kormány, korábban — főleg a kiküldött vízszabályozási biztosokon keresztül — inkább csak alkalomszerűen gyako­rolt ellenőrzést, az állandó és szakszerű felügyeletet a Főigazgatóság meg­szervezése biztosította. De ugyanígy a felügyelete alá vonta a Főigazgatóság a kamarai igazgatóságok mérnökeinek munkáját is, amennyiben ezeket a saját szervezetébe építette be s ezzel a kamara önálló vízügyi tevékenységét megszüntette. Végül pedig felügyelete alá kerültek a társulatok is, melyek működésének jogi-szervezeti feltételeit— a 18. századi, elsősorban a Sárvíz-szabályozási kir. biztosságok működésének tapasztalatain, főleg kudarcain okulva — az 1807:XVII. te. teremtette meg. A társulatok közül az első, még nem szorosabb értelemben vett vízitársulatot, mint ismeretes, Kiss József és Gábor hozták létre 1792-ben „Ferenccsatornai kir. hajózási társaság” néven. A második és már mai értelemben vett vízszabályozási társulat, a nádor személyes közre­működésével létrehozott Sárvízi Nádor-Csatorna Társulat volt (1810). Beszé­des József irányításával 1818—1825 között befejezett eredményes komplex vízrendezési munkája, mely lecsapolásra, patakszabályozásra és vízerőhasz­39* 611

Next

/
Oldalképek
Tartalom