Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
V. Dr. Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás
A felsorolt csoportosítás nem öncélú, mert ez segít hozzá, hogy az operatív vízkészletgazdálkodás során kellő körültekintéssel lehessen figyelembe venni a vízigények hatását a vízkészlet változására. A vízkészletgazdálkodó feladata, hogy biztosítsa a vízigény kielégítését. Ehhez pedig ismerni kell a vízigényt. Ennek ismeretében vizsgálható, hogy milyen, illetve mekkora vízigényt szabad kielégíteni. Természetesen számos gazdaságossági megfontolás is közrejátszik annak megítélésében, hogy a helyes döntés létrejöjjön. Bőséges vízkészlet esetén a vízhasználó a kisebb költségű beruházással de nagyobb mennyiségű vizet üzemelhet. Más a helyzet, ha már csak korlátozottan van víz, mert ekkor meg kell fontolni, hogy milyen módon lehet az igényeket kevesebb vízzel is kielégíteni. Ez látszólagos ellentmondás. A jobb megértést szolgálja a következő példa. Ismert tény, hogy a hőerőművek, atomerőművek jelentékeny mennyiségű hűtővizet igényelnek. Bőséges vízkészlet esetén a vizet szivattyúval kiemelik, majd a kondenzátoron keresztül a hűtés során bizonyos mértékig felmelegedve a víz egyenesen visszakerül a befogadó vízfolyásba. Ilyen megoldással tervezik a Paks térségében épülő atomerőművet is. Csekély vízkészlet esetén a hőerőmű hűtését kevesebb vízzel úgy lehet elvégezni, hogy a kondenzátor után felmelegett vizet nem a befogadóba vezetik vissza, hanem hűtőtoronyba vagy hűtőtóba ér és ezen keresztül ismét visszavezetik ugyanazt a vizet a hűtőrendszerbe. Tehát forgatják a vizet. Természetesen a forgatás során veszteségek keletkeznek: a vízből bizonyos mennyiség elpárolog, elszivárog stb. Ez a veszteség csak néhány százalékot jelent és így a megoldás takarékos. A Gyöngyös, Visonta és Márkáz térségében épülő hőerőmű például a csekély vízkészlet miatt hűtőtoronnyal készül. A vízforgatáson kívül lehet a vízigényt úgy is kielégíteni, hogy különböző vízhasználókat sorba kapcsolnak. így anélkül, hogy minden vízhasználó kü- lön-külön kérné igényének kielégítését, ,,ugyanazt a vízkészletet1', melyet az egyik vízhasználó már igénybe vett, tovább és újra fel lehet használni. Például a felmelegedett hűtővizet át lehet adni mosodának, textilgyárnak, stb. Az elmondott példákból is kitűnik, hogy nincs könnyű dolga a vízkészletgazdálkodónak, amikor a vízigény felmérését vizsgálja. Nehezíti az értékelést, ha figyelembe vesszük, hogy a vízigények a vízhasználóktól függően — időszakosan vagy — állandóan terhelik a vízkészletet és a vízhasználat jellegétől, valamint az időtől függően kisebb- nagyobb mértékben ingadoznak. A vízigény meghatározásának nagy általánosságban ki kell terjednie: 37’ 579
