Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

V. Dr. Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás

2.1 A felszíni vízkészlet

A felszíni vízkészlet meghatározására vizsgáljunk meg egy folyót. Ha egy folyó térképét magunk elé tesszük vagy képzeljük, kanyarulatok egymás utáni sorozatát találjuk rajta. Ha egy folyómedret függőlegesen átmetszünk, akkor a 121. ábra szerinti keresztmetszetet kapjuk. E keresztszelvény felvétele, vagyis az átfolyó víz szintjének (vízállás), továbbá a víz keresztmetszeti területének (F) és sebességének (vk) pontos mérése szükséges ahhoz, hogy a vízhozamot (Q) meghatározhassuk.

Legegyszerűbb a vízszint magassági elhelyezkedésének mérése. A vízszint magasságát a vízmércéken, vagy olyan műszereken figyelik meg, amelyek a vízállást papírra rajzolják; rádióhullám közvetítésével több száz kilométer távolságból is leolvasható, vagy rögzíthető a vízállás. A vízmérce zérus pontjának tengerszint feletti magasságát pontos mérésekből ismertetjük. A zérus pont általában nem azonos a mederfenék magasságával, hanem a felett helyezkedik el. A vízszintnek a mérce zérus pontja felett, vagy alatt centiméterben leolvasható magasságát nevezzük vízállásnak.

Ha a vízszint a zérus pont felett van, akkor plusz vízállásról (pl. —j-105), ha zérus pont alatt áll, mínusz vízállásról beszélünk. A 122. ábra szerinti számozás a decimétereket jelenti. A vízmércén az észlelés kezdetétől leolvasott legnagyobb és legkisebb vízállás közötti különbség a vízjáték. A naponta változó vízállás jellemzésére alkalmazzák az ún. hidrográdot (vízfokot), amely nem más, mint a vízjáték tizedrésze. Újabban a rádió a vízállásadatok közlésekor százalékban adja meg a vízjárás és a vízállás adatait. Az elmondottak szemléltetésére példaképpen megmagyarázzuk: a rádió jelentése így szól:

567