Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

mondákba vesző alakja is mint a nagy vízszabályozási és városépítési munkák vezetője szerepel a hagyományban.) Ha pedig nem maga volt az, akkor a társadalmi piramis csúcsán követte őt mindjárt a fáraó, vagy a császár „legfőbb építőmestere”, vagy „minisztere”, akit az utókor kegyelete emelt olykor az istenek soraba. (Mint pl. Imhoteper Dzsószer fáraó építőmesterét, a kőépítés meghonosítóját Egyiptomban — i. e. 2900 körül —, vagy Amen- hotepet, III. Amenophis építőmesterét, i. e. 1400 körül.) Még életében elérte ezt az elismerést a dinasztiaalapító Nagy Yü (i. e. 2280 körül), Yan császár vízépítő mérnöke, illetve minisztere és utóda, akit népe jólétét megalapozó vízépítő tevékenysége emelt a császári trónra.

A mózesi törvényalkotást minden iskolásgyermeknek ismernie kellett, de csak nagyon kevesen tudnak arról a nem kevésbé történelmi jelentőségű eseményről, hogy Gudea, Babilónia papi fejedelme és legfőbb építőmérnöke, már i. e. 2400 körül egységes mértékrendszert adott birodalmának, mint ahogy annak emlékét (az egyik legrégebb ismert műszaki rajzot ábrázoló táblával együtt) több szobor megörökítette. A kor nagyszabású építészeti-vízépítési munkálatai ugyanis mór ekkor szükségessé tették a mérték- rendszer egységesítését: az első lépést a műszaki munkában nélkülözhetetlen szabványosítás terén . . .

4*

51