Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés
változnak. Emellett azonban egész kis mértékben ugyan, de az utolsó három évben megfigyelhető a felületi öntözés arányának kismértékű növekedése (54. táblázat). 54. táblázat Az öntözött terület öntözési módok szerinti megoszlása í V Felületi Esőztető I Altalaj összesen 10 0 0 h a 1967 46 154 5 205 1968 84 273 7 364 1969 51 141 3 195 öntözéseink fővízgyűjtők szerinti megoszlása azt mutatja, hogy az öntözött területek kétharmada a Tisza-völgyben fekszik (52. táblázat). Ez az eloszlás egyrészt megfelel éghajlati adottságainknak, ugyanis a mezőgazdasági termelés a Tisza-völgyben kívánja a nagyobb mértékű vízpótlást, másrészt az intézményes öntözésfejlesztés eredményességét jelzi, amely az éghajlati és egyéb természeti adottságok kritikus elemzése alapján kezdet óta elsősorban az Alföld, illetve a Tisza-völgy öntözését tűzte ki célul. Az öntözések vízellátása kétféle módon történik. Egyrészt az öntöző- rendszerek vízszolgáltatása révén, másrészt a vízforrások (folyók, tavak, talajvíz stb.) szomszédságában települt öntözéseknél közvetlenül, öntözéseink több mint fele, mintegy 55—60%-a öntözőrendszerekben üzemel, míg a többi rendszeren kívüli terület. Az 55. táblázatból kitűnik, hogy a rendszereken kívül lényegesen nagyobb az öntözött terület évi ingadozása. 55. táblázat e v öntözött terület öntözőrendszerben rendszeren kívül összesen 1000 ha % 1000 ha % 1000 ha 1967 125 61 80 39 205 1968 189 52 175 48 364 1969 117 60 78 40 195 Az országban jelenleg 57 kisebb-nagyobb öntözőrendszert tartanak nyilván. Legnagyobb részük, szám szerint 45, a Tisza-völgyben van. A Duna- völgyre 12 esik. öntözőrendszereink területi elhelyezkedését a 99. ábra mutatja be. A Tisza-völgyben az intézményes fejlesztés eredményeként a rendszeren belüli terület a teljes öntözött terület mintegy 70%-a. tehát az orszá484
