Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

144. kép. A hódmezővásárhelyi öntözőrendszert a lúdvári kettősmüködésű szivattyútelep látja el vízzel

sek már elkészültek. így élsősorban a Körösök völgyében, továbbá a tiszafüredi és a hódmezővásárhelyi öntözőrendszerekben. Új területként említhetjük a Tisza jobb partján Tiszasüly—Szolnok térségét, valamint Tiszabő környékét, ahol a Tiszára telepített több úszó szivattyús (úszóműves) vízkivétel (145. kép) táplálta kisebb-nagyobb öntözőrendszer létesült (Tiszabő, Tiszasüly, Makkos, Kőtelek, Kisköre stb.).

Megkezdődött az öntözés terjedése a Hortobágyon és a Duna—Tisza- közén is. A Tisza vízgyűjtőjében még említésre méltó a hernádvölgyi öntöző- rendszer. A szóbanforgó időszakban a Dunántúlon összefüggő öntözőrendszer nem épült, az öntözések elsősorban a helyi lehetőségekre támaszkodtak.

Konjunkturális hatásra a felszabadulást követő első évtized öntözéseit a rizstermelés nagymértékű fejlődése jellemezte. Ebben az időszakban az

470