Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

I------1 Száraz talaj FT7! Talajnedvesség oteryadás- ptttti kapilláris zána

1---------1 L-------1 pont es a vizl/opacitae kozott '---------1

B

eszivárgás 1^1 Talajvíz

91. ábra. A beszivárgó víz hatása a talaj nedvességtartalmára

munkájában, de közvetett mikroklimatikus hatása befolyásolja a transzpirá- ciót, a növény fejlődését. A kél vízmennyiség együtt képezi a növényzet eva- potranszpirációs vízszükségletét.

A termesztett növények a fejlődésükhöz szükséges vízmennyiséget majdnem teljesen a talajból, gyökérzetük segítségével veszik fel. Ezért a talaj mindenkori víztartalma, a víz és a talaj kapcsolata döntő jelentőségű a növénytermesztés szempontjából.

A talaj és a víz kölcsönhatása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a víz bizonyos arányban tölti ki a talaj hézagait. Eszerint beszélhetünk telített (talajvízszint alatti) és telítetlen (kapilláris zóna és az e felett elhelyezkedő) talajról. A talajba beszivárgó víz útját és a víz-talaj kapcsolat különböző állapotait a 91. ábra mutatja be.

A növények termesztése általában a hervadáspont és a vízkapacitás közti nedvességtartalmú telítetlen talajt igényel. E két határértéket és az optimális nedvességtartalom mértékét a talaj típusa, valamint a benne nevelt növény fajtája határozza meg döntően.

A talaj nedvességtartalmának természetes forrása a csapadék. A természetes csapadék a Föld számos területén nem képes biztosítani a talajnak a növénytermesztés által az adott helyen és időben megkívánt nedvesség445