Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

gőzüzemű szivattyútelepek helyett korszerű nyersolaj- és benzinüzemű, vagy elektromos szivattyútelepeket terveznek. Elterjednek a nagy fordulatszámú, csavarlapátos szivattyúk (Gorup-szivattyúk) és a 40-es években megjelennek a korszerű szárnylapátos (propeller) szivattyúk is, egyelőre még csak a kisebb teljesítményű, főleg félstabil telepeken.

Jelentős eredmények születtek a vízrendezéssel kapcsolatos tudományos kutatások területén is. Főleg olasz kutatási eredmények alapján, Németh Endre műegyetemi tanár közvetítésével, Magyarországon is elterjedtek a korszerű tervezési módszerek.

2.4 Vízrendezések a felszabadulástól napjainkig

A felszabadulást követő társadalmi-gazdasági átalakulás, párosulva a korunkban végbemenő technikai forradalommal, ugrásszerű fejlődést eredményezett a magyarországi vízrendezések immár százesztendős történetében. Ez a fejlődés azonban nem volt töretlen. Időnként kisebb megtorpanások és visszaesések kísérték.

Az 1945. évi földreform a megszüntetett nagybirtokok területén levő víz- rendezési létesítményeket állami tulajdonná nyilvánította és ezzel megteremtette a közcélú vízrendezés feltételeit.

A fő tennivaló közvetlenül a háború után a harci cselekmények okozta károk helyreállítása volt. A vízrendezési művek közül elpusztult, vagy megrongálódott 30 szivattyútelep, 6000 km csatorna és kb. 15 000 műtárgy.

A tervszerű munka az egységes vízügyi szolgálat létrejöttével indult meg. A régi, nagybirtokokhoz kötött társulatok 1948. évi államosítása után a 3 éves terv keretében először a háborús károk helyreállítását kellett befejezni. A vízügyi szolgálat ideiglenes megosztása (1951—53 között) bizonyos visszaesést okozott a vízrendezési munkákban. Ezekben az években a közösérdekű magyar—román belvízrendszerekben folytak jelentékenyebb belvízrendezési munkák, amelyeket az 1950-ben a két állam által kötött vízügyi egyezmény alapján, közös tervek szerint végeztek. A fejlesztés mértékéül a távlati igényeknek megfelelő 40 l/s/km2 fajlagos vízhozamot fogadtak el. Ezzel, a Körösök vidékének a román vízgyűjtőterületekhez kapcsolódó részein, az ország legjobban kiépített belvízrendszereit hozták létre.

A síkvidéki vízrendezéseknek újabb, nagyarányú fejlődése az ötvenes évek végén kezdődött. Ebben a fejlődési folyamatban döntő szerepet játszott:

— a nagyüzemi termelési feltételek megvalósítása,

23 A vízgazdálkodás fejlődése

433