Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

A századfordulón végrehajtott nagyszabású vízrendezések értékelésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a munkálatok a korszak termelési viszonyai által meghatározott gazdasági igényeket szolgáltak, melyek a későbbi, fejlettebb termelési viszonyok között már nem bizonyulhattak kielégítőnek.

A nagybirtok-rendszeren alapuló extenzív mezőgazdasági termelés mellett elegendőnek mutatkozott a levezető rendszerek olyan mértékű kiépítése, hogy a kora tavaszi hóolvadásből keletkező belvizeket 30—40 nap alatt vezethessék le. Nagyobb belvízjárások idején ez a kiépítés négyzetkilométerenként 10—15 l/s vízhozamnak felelt meg. (Ezzel az ún. „fajlagos vízhozammal” jellemezzük a belvízlevezető művek teljesítőképességét.)

A vízrendezések terén elért eredmények természetesen a műszaki technológia fejlettségétől függenek. Az említett időszakban a földmunkák végzésének kizárólagos módja a kubikos munka, eszközei a talicska, ásó, lapát. Az építőipari munkáknál már magasabb a színvonal. A század elején megjelenik a későbbiekben az egész építési technológiát forradalmasító vasbeton. Vízimérnökeink felkészültségét jellemzi, hogy az első magyarországi vasbeton építmények között bőven találunk vízépítési műtárgyakat. Zielinszky Szilárd műegyetemi tanár tervei szerint 1903-ban épül a békéscsabai Élővíz csatornán a vészéi bujtató. Rohamos a fejlődés a szivattyú-gépgyártás terén is. A szivattyútelepek nagy teljesítményű centrifugál szivattyúit (2,0—3,0 m3/s) a századfordulón már jórészt hazai gyárak szállítják (Budapesti Szivattyú és Gépgyár).

A belvízrendezés a századfordulón még új tudomány, és megbízható tervezési módszerek még nem alakulhattak ki. A terveket ilyenek hiányában a területüket jól ismerő társulati mérnökök és vízmesterek tapasztalataira alapozzák. Ezek a területen élő társulati szakemberek valóban felbecsülhetetlen tapasztalatokat gyűjtöttek és adtak át a későbbi nemzedékeknek. Szabatos, tudományosan megalapozott műszaki tervezéseket inkább csak a részletfeladatok megoldásánál, egy-egy létesítmény hidraulikai, vagy statikai méretezésének rutinmunkájánál találunk.

Mindamellett nem hiányoznak ebben a korban sem olyan vízrendezési tervek, amelyek megoldási módja már a későbbi korok fejlettebb szemléletét tükrözik. A Sárrét talajviszonyainak tanulmányozása alapján Korbély József igen szellemes, két magassági szintre osztott levezetőhálózatot tervez. A komplex vízgazdálkodás követelményeinek megfelelően hasonló módszert alkalmaznak a békéscsabai Élővíz-csatorna rendszerében a belvízlevezetés és a tápvízellátás megoldására. A Szeged vidéki belvízrendezési munkáknál

429