Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

126. kép. Korszerű gátak tartják vissza a tavaszi olvadás hordalékát

— a talajpusztulás mértéke 9—10 t/ha értékre csökkenjen;

— 270 000 ha, nagyrészt völgyfenéki terület lecsapolásra kerüljön;

— mintegy 120 000 ha-on megvalósuljon a talajcsövezés.

A hegy- és dombvidéki vízgyűjtő komplex rendezése olyan elv, amely alapja a jobb lecsapolásnak, a káros talajelsodrás meggátlásának és az esetlegesen jelentkező káros vizek lehető legkisebb károsodással való levezetésének. Ez kisebb vízgyűjtőn belül is csak lassan, de tervszerűen megvalósuló folyamat. Nagyobb vízgyűjtő esetén a szükséges beavatkozások időtartama egy emberöltőt is meghaladt. Ezért a komplex elv feladása nélkül ma még meg kell alkudnunk olyan részmegoldásokkal, amelyeknek a hatása időleges. így egyes helyeken nemcsak a mezőgazdaság, a közlekedés, vagy a lakóterületek biztonsága érdekében végre kell hajtani akkor is a meder- rendezést, amikor a vízgyűjtőn az erózió elleni védelem még nincs megoldva. Számolni kell vele, hogy a rendezést a jövőben többször is meg kell ismételni.

27*

419