Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés

A vízfolyásrendezések különösen akkor válnak időszerűvé, amikor a közlekedés fejlődésével és az értékesítés megjavulásával a szemtermelés fellendül. Az érdekeltek igyekeznek minden felszántható földet gabonával beültetni, sok rét- és legelő tűnik el ebben az időben és az állattartás érdekében a figyelem a vízfolyások mentén elterülő mocsarasodásnak kitett rétek javítására terelődik,

Tulajdonképpen ekkor indul el a szűk völgyekben húzódó kis vízfolyások rendezése. A végrehajtást azonban sok nehézség hátráltatja. Pl. hiányzanak az egységesen átgondolt tervek, a helyi érdekekhez fűződő részletmunkák legtöbbször kárbavesznek. Bár a medrek rendezését a törvény kötelezővé tette, a végrehajtás erősen a helyi érdekeltség befolyásától függ. S ha csapadékos években rádöbbennek egy-egy munka szükségességére, a száraz években minden jószándék eltűnik.

Befolyásolja a mederrendezéseket a mezőgazdasági konjunktúra is. A rétterületek lecsapolása pl. erősen függ az állatértékesítési lehetőségektől. Nehezíti a munkák végrehajtását a tőkeszegénység. Megfelelő hítelszervezel híjján nagyobb befektetésekre nincs lehetőség.

Ilyen viszonyok között azután a vízfolyások rendezése csak ott halad kielégítően, ahol országos érdekek is megkívánják a beavatkozást.

Javulást jelent az 1885. évi vízjogi törvény, amely a vízfolyások rendezését elsősorban a parti birtokosok kötelességévé teszi. Lehetőség nyílik arra is, hogy a költségek viselésébe mindazokat bevonják, akiknek a mederrendezésből hasznuk származik.

A törvény e kötelezettségei összekapcsolta az elért gazdasági haszonnal, nehogy az elvégzendő munkálatok egyesekre túlságosan nagy terhet hárítsanak. Az érdekelteket általában csak a közepes vizek levezetésére kötelezik, a nagyobb szabású mederrendezésekhez állami támogatást nyújtanak.

Végső fokon tehát a különböző érdekelteket egységes irányítással rendszeres medertisztogatásra szoktatják rá.

A XX. század első évtizedében a Balaton vízszintingadozásának érdekében bővíteni kezdik a Sió felső szakaszát és rendezik az alsó szakaszt Si- montornya alatt.

Számos vízfolyás rendezését valósítják meg, az eredmény azonban nem kielégítő. Ennek az az oka, hogy a vízfolyásrendezés nemcsak műszaki, hanem gazdasági kérdés is. A műszaki megoldások magas fokot érnek el, ugyanakkor a gazdasági összefüggések megismerése éppen csak elkezdődik.

Az akkori „Vízjog” szerint a rendelkezések költsége a parti birtokosokon kívül azokra az érdekeltekre hárul, akiknek a munkálatok elvégzéséből hasz412