Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

Előszó

Régen a víz a természet korlátlan ajándéka volt. Ma a növekvő vízigények kielégítéséről, a rendelkezésre álló készletek megfelelő felhasználásáról intézményesen kell gondoskodni. Ez napjainkban már nem csupán a vízügyi szervek feladata, hanem széles körű társadalmi összefogást igényel. Épp így a víz pusztító hatása elleni küzdelemből gyakran a lakosság is tevékeny részt vállal.

Korunkban a társadalmi-gazdasági környezet és a természeti környezet sokoldalú kapcsolatának jóformán minden vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal. A vízzel összefüggő jelenségeket komplex módon, a társadalmi és a természeti környezettel, azokkal a vízépítési és egyéb hidrotechnikai eszközökkel és eljárásokkal kölcsönhatásban kell vizsgálnunk, amelyek alkalmazásával a természetes vízviszonyok és a társadalom szükségletei összhangba hozhatók.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jelentős lépést tett az ismeret- terjesztés teljesebbé tétele érdekében, amikor megindította a szervezett vízgazdálkodási tájékoztatást, és elhatározta e könyv megjelentetését. Hiszem, hogy e mű újabb lépést jelent széles társadalmi rétegek korszerű tájékoztatására, s megvilágítja a víz szerepét és jelentőségét a természetben és a társadalomban. Megismerteti Magyarország vízviszonyait, a vízgazdálkodás egyes ágazatainak — az árvízvédelemnek, folyószabályozásnak, vízerőhasz- nosításnak, a települések és az ipar vízellátásának és csatornázásának, a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak, a vízkészletgazdálkodásnak — és a víz- gazdálkodás egészének helyzetét, megnövekedett népgazdasági és fejlődési távlatait.

DÉCEN IMRE államtitkár,

az Országos Vízügyi Hivatal elnöke