Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 9. Illés György: Ásvány-, gyógy- és hévízhasznosítás
7. Az ipari vízgazdálkodás várható fejlődése Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alakulásával szoros összhangban várható az ipar fejlődése. Tekintettel arra, hogy a termelt villamos energia mintegy 75%-át fogja az ipar a jövőben is igényelni, a nemzetközi kooperációval figyelembe vett energiatermelés lehetséges növelése ugyancsak megszabja az ipari fejlődés rendjét és ütemét. Az 1970. évben mintegy 2650 MW kapacitással rendelkező villamos- energia-ipar kb. 25 millió MW/'ó termelést tudott biztosítani. Az 1985-re előrebecsülhető fejlesztés elég tág határok között változhat és ettől szorosan függ az ipar frissvízhasználatának, bruttó vízforgalmának várható növekedése is, hiszen — amint már említettük — a villamosenergia-ipar a legvízigényesebb iparág. Valószínű, hogy a frissvízhasználat, valamint a bruttó vízforgalom fenti időpontban a jelenlegi 3-szorosa körül lesz és az ettől való eltérés elsősorban a villamosenergia-ipar fejlesztésének függvénye. A tisztítást igénylő ipari szennyvíz mennyisége 1985-ben mintegy 1,2 milliárd m3/'évre becsülhető. A már ismertetett ipari vízgazdálkodási irányelvek betartása, az ipari szennyezések megszüntetésére irányuló intézkedések várható eredménye alapján 1975 körül a szennyvizek túlnyomó része tisztítás nélkül nem kerül a befogadókba. Természetesen ennek egyik előfeltétele, hogy a jelentős tápanyagokat, hasznosítható szerves anyagokat tartalmazó szennyvizek célszerű és okszerű elhelyezésére irányuló, gyakorlatilag még eredményesnek nem mondható törekvések a közeljövőben a hasznosítók érdekeivel is találkozzanak. Egyes szennyvízfajták mezőgazdasági hasznosítása jelenleg elsősorban nem az ipar szándékán, törekvésén, vagy anyagi erőfeszítéseinek hiányán, hanem a hasznosítás oldaláról mutatkozó érdektelenség, illetve az anyagi érdekeltség látszólagos hiányán múlik. 9. ÁSVÁNY-, GYÓGY- ÉS HÉVÍZHASZNOSÍTÁS 1. Az ásvány-, gyógy- és hévizek fogalma Az ásvány-, gyógy- és hévizek fogalomkörébe azokat a vizeket soroljuk, amelyek többnyire nagyobb mélységből kerülnek a felszínre, hőmérsékletük a föld felszínén található természetes vizeknél lényegesen magasabb hőfokú és az ásványi sótartalmuk általában meghaladja az 1000 mg/l-t. A hőmérséklet szempontjából a hévizek tartományába soroljuk a 26 C°—100 C° közötti vizeket. A vizek ásvány- és gyógyvízzé minősítése esetről esetre történik. 394
