Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 8. Szakváry Jenő: Ipari vízellátás, csatornázás
tani kell minden célra a szükséges vízmennyiséget, a megfelelő vízminőséget és vízhőfokot. A használt és szennyezett vizek megfelelő tisztítása és az élővizek szennyezésének meggátlása, a vízkészletek újbóli használata, felhasználása érdekében fontos követelmény. Az ipar telepítésekor nemcsak az igénybe vehető szabad vízkészletek mennyiségének, minőségének vizsgálata és tisztázása nélkülözhetetlen, hanem a gyártási technológia megválasztásakor messzemenően tekintettel kell lenni a víztakarékosságra is. Az utóbbi nem öncélú, mert az ipar saját érdeke a minél kisebb frissvízhasználat és a minél nagyobb mértékű vízújra- használat, mert így a kibocsátott és a tisztítandó szennyvíz mennyisége is a minimumra csökkenthető. A takarékossági módozatokat azonban nem szabad elkülönítetten mérlegelni, hanem a különféle lehetőségek kombinációja alapján kell megválasztani a leggazdaságosabb megoldást. Az ipari vízellátás sohasem választható el a szennyvizek kérdésétől, mert az ipari szennyvizek tisztítása, elhelyezése gyakran még súlyosabb gond, mint a frissvízigény kielégítése. Minden esetben tisztázni kell a vízhasználati célok szerinti megkívánt vízminőséget, továbbá ismerni kell az egyes kívánatos és különösen a nem kívánatos kémiai és fizikai tulajdonságok hatását a termelési folyamatokra, a gyártott termékek minőségére. Kellő meggondolással, műszaki és gazdasági vizsgálatokkal meg kell határozni az együttes, valamint a vízhasználati célok szerinti átlagos és csúcsigényeket. Az ipari vízüzem biztonsága fokozható a vízforgatásokkal, a soros víz- használatok növelésével, ezek körének bővítésével, mert a víztermelőhely és az üzemi vízhasználati hely közötti vízszállító létesítmények üzemzavara esetén az üzemen belüli vízkörökben jelentős víztartalék van. A vízújrahasználat mértéke és köre legyen összhangban a gyártástechnológia és a vízüzem gazdaságosságával. A magasabb szintű technológiában használt vizet célszerű, sőt szükség- szerű alacsonyabb technológiában újra használni. Amennyiben erre már üzemen belül nincs mód, vagy igény, úgy a felesleges használt vizek más üzem részére való átadásának lehetőségeit kell megkeresni. Igaz az a tétel, hogy nincsen olyan gyártástechnológia, amelyet ne lehetne még tökéletesíteni. Ez vonatkozik a víztakarékosságra, az üzemen belüli vízgazdálkodás korszerűsítésére, további javítására is. A vízvisszaforgatás előfeltétele, hogy a felhasznált vízben újra visszaállítsuk a víz olyan tulajdonságaira vonatkozó eredeti állapotot, melyekre a gyártásnál szükség van. A leggyakrabban hűtéskor használjuk a vízforgatást, de egyéb technológiáknál a vízbe jutó termékek visszanyerése is lehetséges. 378 V
