Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 8. Szakváry Jenő: Ipari vízellátás, csatornázás

vinni, ami nagymennyiségű vízzel lehetséges. Ez viszont jelentős vízhasználatot, vízpazarlást jelent. Az ellentétes követelmények kielégítését az ellen- áramos rendszerrel lehet elérni, ami nemcsak víztakarékosságot, hanem nyeredéknövelést (a kivonandó anyagnál kis veszteség) eredményez. Leggyakrabban a kristályosításnál (pl. a cukorgyártás), a lepárlásnál (pl. szeszipar), a kicsapatásnál (pl. egyes növényi és állati szervek kivonatainak készítése) alkalmazzák.

A vízújrahasználat során:

— vizet takaríthatunk meg,

— a visszamaradó anyaghányad nem vész el, hanem a következő kioldásnál visszanyerhető,

— szennyvíz nem keletkezik,

— a víz regenerálásakor a kinyert szennyező anyagokat értékesíthetjük.

Lepárláskor a víz gőz formájában veszendőbe megy, de helyes vízgazdálkodás esetén a vízgőzöket kondenzátorban lecsaphatjuk. Abban az eset108. kép. Az ipari viz visszaforgatását bonyolult szerkezetek végzik

372