Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 8. Szakváry Jenő: Ipari vízellátás, csatornázás
A kötött és korlátozott mennységben, valamint helyenként más-más minőségben rendelkezésre álló vízkészlet szükségessé teszi, hogy a tervszerű vízgazdálkodás keretében az ipari vízgazdálkodás is kellő súlyt kapjon. Nyilvánvaló, hogy az ipartelepi vízgazdálkodás részére nehéz egyértelmű, általánosan érvényes szabályokat adni, de vitathatatlan, hogy az egyes ipartelepek helyes vízgazdálkodását egyedi vizsgálatok alapján kell megoldani. 4.1 Az ipari vízgazdálkodás mennyiségi jellemzése Az ismeretterjesztő cikkek, közlemények, a napi sajtó, a műszaki hírközlő eszközök tudósításai a nagyközönség tájékoztatása során gyakran foglalkoznak az ipari vízellátás és csatornázás, a vizek szennyezésének kérdéseivel. Természetesen nem törekedhetnek a műszaki fogalmak optimális differenciálására, illetve mélyebb magyarázatukra, Hasznosnak ítélhető ezért néhány mennyiségi jellemző részletesebb ismertetése. Vízigényen, vagy vízszükségleten általában olyan vízmennyiséget értünk, amely magában foglalja a legkedvezőbb vízellátáshoz szükséges vízmennyiséget. A népgazdaság egyéb vízhasznosító ágazataitól (ivóvízellátás, mező- gazdasági vízhasznosítás) eltérően az ipar teljes igényét nemcsak a vízkészletet közvetlenül terhelő frissvízhasználat, hanem a már használt vizek újbóli használata révén is igyekszik kielégíteni. Az egyenes, vagy frissvízhasználat alatt az iparban bármely céira első ízben használt vízmennyiséget értünk. Egy ipartelepnek a vízkészletet érintő vízigényén mindig frissvízigényt értünk. Mennyisége a felhasznált víz és az elhasznált víz összegezésével egyenlő. A felhasznált víz (vízveszteség) a vízkészlet számára párolgás, a termékbe való bedolgozás (pl. konzerviparnál) stb. miatt mindig elvész. Az elhasznált víz a használat során többé-kevésbé szennyeződik, de a vízkészlet nagyságát nem csökkenti, mintahogy a háztartásokban a mosogatáshoz használt víz sem vész el. Az előbbiekben utaltunk arra, hogy a vízigény kielégítésének másik módja a vízújrahasználat, mely lehetséges sorozatos vízhasználattal és víz- forgatással. Sorozatos vízhasználatkor a már valamely technológiai folyamathoz használt vizet — esetleges kezelés után — egy másik folyamathoz újra használják. (Pl. a felmelegedett hűtővizet távfűtéshez hasznosítják.) Vízforgatáskor valamely technológiai folyamathoz használt vizet -— esetleg szükségszerű kezelés után — újra ugyanazon folyamatnál használják, azaz zárt, vagy nyitott rendszerben keringtetik. Ezt az eljárást leggyakrabban 356
