Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás
— a vizek védelme érdekében a szennyvizek kezelésénél nem vesszük tekintetbe a vízfolyások öntisztító képességét és távlatban minden esetben a teljes tisztítás megvalósításának szükségességét vesszük figyelembe. (Bővizű befogadók esetén a fejlesztés időszakában a hígítást korlátozott mértékben tűrjük): — megfelelő befogadó nélküli területeken a szennyvizek elhelyezését mezőgazdasági hasznosításhoz kapcsolódva oldjuk meg. — az iparterületeken a csatornázási rendszerek (regionális csatornamű- vek) kialakítására törekszünk, hogy növeljük a szennyvízelvezetés és tisztítás műszaki és gazdasági hatékonyságát. Mindezek figyelembevételével a települések csatornázottságának növelésére, továbbá a szennyvizek kezelésére vonatkozóan a célkitűzéseket, ill. az ezt jellemző főbb adatokat a következőkben foglaljuk össze: 40. táblázat O r s z á g o s a n Váró sokban Községekben ellátott lakosság e v aránya száma aránya száma aránya száma az össznépességhez a városi lakossághoz a községi lakossághoz 1000 fő % 1000 fő % 1000 fő . % 1965 2480 24 2370 54 110 2 1970 2950 28 2770 57 180 3 1975 4040 38 3630 66 410 8 1980 5450 50 4490 73 960 20 1985 6780 60 5360 80 1420 31 A lakosság csatornával való ellátottságának 1965. év végi helyzetét és a tervezett fejlesztés területi bontását a 41. táblázat mutatja. Az ellátottság fenti növekedésével arányosan a településekről elvezetett és a felszíni vizeket terhelő szennyvízmennyiség alakulása a kezelés előirányzott mértéke szerinti bontásban a következők szerint várható: 342
