Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás
akkor a csatornázás előnyeit élvező lakosság számaránya külföldön az alábbi. 38. táblázat Ausztriában 55% Csehszlovákiában 40% Dániában 74% Finnországban 35% Franciaországban 86% Flollandiában 68% NDK-ban 54% Olaszországban 41% 1970-ben településeink csatornahálózatai kereken napi 1 millió m3 szennyvizet vezetnek el és juttatnak a vízfolyásokba. Ez a szennyvízmennyiség magában foglalja a háztartásokból kikerülő szennyvizeket, a közintézmények szennyvizeit és az ipari üzemek szenyvizeinek egy részét. Az elvezetett napi szennyvízmennyiségnek mintegy 20%-a kerül elfogadható tisztítás után a befogadókba. A vízellátásra és csatornázásra fordítható összes költségekből (100%) a csatornázás részesedési arányát az alábbi számok mutatják: 1950—1954 27% 1955—1957 20% 1958—1960 27% 1961-P-1965 25%. Az 1966—1970 közti időszakban az arány kedvezőbbre fordul, mivel a nagyobb települések központjában a vízellátás megoldódott. A vízvezetékre és csatornázásra fordítható költségekből már 45%-kal részesül a csatornázás. A későbbiek tervének célkitűzése, hogy ez az arány 60%-ra emelkedik. A csatornával való ellátottság 1950—-1970 között a következőképpen alakul: 39. táblázat Csatornázással ellátott lakosok száma millió fő Az ellátott lakosság aránya % 1950 1,60 17 1960 2,00 21 1965 2,50 24 1970 2,90 28 1950 és 1965 között a csatornaművek fejlesztésére 1,5 milliárd Ft-ot, ugyanezen időszak alatt a közműves vízellátás fejlesztésére 4,3 milliárd Ft-ot 22 A vízgazdálkodás fejlődése 337
