Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás

látott, továbbá a korszerűtlen, elavult közművű városok és a városokká fejlődő nagyközségek ellátását,

— az új lakótelepek, bánya- és iparvidékek, mezőgazdasági nagyüzemek és üdülőövezetek ellátását,

— a meglevő községi kisvizműveknek a település fejlődésével lépést tartó továbbfejlesztését és korszerűsítését,

— azoknak a kis településeknek az ellátását, amelyekben a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt közkutak nem építhetők,

— az egyes területek ellátottsága közötti szélsőséges arányok csökkentését.

A távlati fejlesztési tervek 1971—85 között újabb 4 millió lakos vízellátását irányozzák elő. A fejlesztési célkitűzések megvalósulása a városi lakosság 60%-os közműves vízellátását fogja jelenteni.

A községi vízellátás gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében a lakosság anyagi hozzájárulásával, többségükben helyi erőforrásokból, évente épülő kis- vízművek számát a jelenlegi 35—40-ről 55—60-ra indokolt növelni. Az ellá tás színvonalát a közkifolyók távolságának csökkentésével, valamint a házi bekötések számának növelésével lehet emelni.

A vízvezetékkel el nem látott, vagy célszerűen el nem látható falusi lakosság vízellátását közterületeken elhelyezett, megfelelő mennyiségű és minőségű vizet szolgáltató közkutak oldják meg. 1985-ig mintegy 2500 új, többségében fúrt közkút létesítése várható. A községekben az ellátottság színvonalának növelése végett az utcai közkifolyók távolságát 300 m-ről 150 m-re fogjuk csökkenteni, a közkúthálózatot pedig úgy sűrítik, hogy a jelenlegi 500 m helyett legyen közkút 250—300 m-enként.

Az 1985-ben várható ivóvízigény napi 3,1 millió m3-re becsülhető. Ennek megfelelően a vízművek évi víztermelését 900 millió m3-re (a jelenleginek mintegy kétszeresére tervezzük növelni.

A vízbeszerzési kapacitás növelését elsősorban a még rendelkezésre álló helyi vízkészletek hasznosításával tervezzük megoldani. Ahol erre nincs lehetőség, távolabbi vízgyűjtők vízkészletének igénybevételét (távvezetéken át történő vízellátást), vagy a felszíni készletek közvetlen (vízfolyások, mesterséges tárolók), illetve közvetett felhasználását (talajvízdúsítás) irányozzuk elő.

A felszín alatti vízkészleteket elsősorban az ivóvízellátásra kell fenntartani. A természetes tisztaságú ivóvízminőségű vízkészlet csökkenésével azonban növekszik a minőségileg kevésbé megfelelő vízkészletek igénybevétele. Az elmúlt évtizedben üzembe helyezett víztermelő művek szolgáltatott vizeinek mintegy 50%-át már tisztítani kell. A felszíni vízkészlet felhasználása állan330