Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás

szer (73. ábra), továbbá a balatoni (74. ábra) és a mátrai (75. ábra) regionális vízmű.

A közműves vízellátás elsősorban Budapesten és az újonnan létesített ipari, valamint a gyorsabb ütemben iparosodó vidéki városokban fejlődött. Még ma is lényeges a különbség Budapest és a vidéki városok, valamint az ipari, a mezőgazdasági és a vegyes jellegű városok közműves vízellátásának és csatornázásának színvonala között.

A falusi vízvezetékes ellátás fejlesztésének üteme 1965-től meggyorsult. Ezt elősegítette a vízműtársulatok létrehozása és eredményes fejlődése. Az 1968 végéig megalakult 309 községi vízműtársulat vízművek építésére eddig 1 milliárd Ft-ot fordított, amelyből 3650 km csőhálózat épült 12 000 db közkifolyóval. Az építési költségek 70%-át az érdekeltek viselték, 30%-át állami támogatásból biztosították. Jelenleg mintegy 800 községnek van vízműve és a falusi lakosság 25%-a — 1,4 millió fő részesül közműves vízellátásban.

Az elmúlt 10 évben végbement nagyarányú fejlődés ellenére a falusi lakosság 55%-a még közkutas ellátásban részesül, mintegy 20%-a pedig ásott magánkutak vizét fogyasztja.

A közműves vízellátás (és csatornázás) terén sok esetben hiányzott az összhang a városfejlesztés és a közművesítés között. A közművesítés általá326

75. ábra. A Mátrai Regionális Vizmű