Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 4. Dr. Kertai Ede: Víziutak és kikötők

A népgazdasági ágak arányos fejlesztésének figyelembevételével az 1970—1985-ig terjedő időszakra a fenti feladatokból 567 km folyó szabályozását, továbbá kereken 100 km tópart rendezését irányozzák elő, amelynek végrehajtásához összesen 10 millió m3 földmunka (részben mederkotrás) és kereken 5 millió m3 kő- és rőzsemunka elvégzése szükséges.

A folyószabályozási feladatok időben is változnak. A már kiépült szabályozási műveket, amelyek a mederben a víz és jég romboló hatásának állandóan ki vannak téve, folyamatosan ellenőrizni kell és jókarban kell tartani, illetve szükség szerint ki kell azokat egészíteni.

A feladatok végrehajtásához a tudományos kutatások további folytatására, a mérőműszerek és módszerek korszerűsítésére, az építési technológia és az építési kapacitás fejlesztésére is szükség van.

4. VfZIUTAK ÉS KIKÖTŐK

1. A vízi közlekedés kialakulása

„Navigare necesse est", mondta 2000 évvel ezelőtt Pompeius, a nagy római hadvezér, amikor a gabonaszállítók a vihar miatt nem mertek elindulni Szardíniából Róma kikötőjébe, és hozzáfűzte: „V/vere non est necesse". Szabadon fordítva ez annyit jelent: hajózni kell még az életünk kockáztatásával is. Akkor Róma léte forgott kockán.

Azóta Pompeius mondása szállóige lett, és ma is híven fejezi ki a vízi szállítás szükségét.

A vízi közlekedés és a vízi szállítás egyidős az emberiséggel. A legősibb hajó, amit már az őskor embere is használt, a monoxilon, az egyetlen fatörzsből faragott csónak, amelyet a Kis-Balatonon a magyar halászok még 50 évvel ezelőtt is használtak és bodonhajónak nevezték.

Az ősember még csak a természetes víziutakat használta, de az itt szerzett tapasztalatok alapján a vízi közlekedés számára már az ókorban építettek mesterséges hajócsatornákat is. A feljegyzések szerint 3400 évvel ezelőtt a Vörös-tenger és a Nílus között, 2500 évvel ezelőtt pedig a mai Szuezi-csa- torna helyén építettek hajócsatornát. A világ legrégibb, ma is kifogástalan állapotban levő, mesterséges víziútja a 2200 éve épült, 20 km hosszú és 40 m széles, kínai Sing-csu csatorna, amelyből több ezer hold földet is öntöztek.

248