Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 2. Törőcsik Gyula: Árvízvédelem
célszerű a hidromechanizációs építési mód tervezése két anyagú gát építésével. Második szempontként az így megtervezett és kellő biztonságú töltéstest mellett meg kell vizsgálni, hogy az egész építmény, az egész gát a töltés alatt levő talajon keresztül szivárgás káros hatásai szempontjából is megfelelő-e. Ha nem, és a töltés mögött a talajtörés lehetősége fennáll, akkor a töltés alatti szivárgás figyelembevételével, azzal a módszerrel, mely a körülmények mellett a legmegfelelőbb, a töltés alatti talajtömb stabilitásának biztosítására alkalmas építményekkel (áteresztő anyagú terhelő padka, víztartó szorítógátak, vízfelőli vízzáró szőnyeg vagy agyagékek, illetve szádfalak, mentett oldali szivárgók) az első lépésben megállapított töltéstervet ki kell egészíteni, módosítani kell. 5. A fejlesztés irányelvei Az árvízvédelmi fővédvonalak olyan fokú megerősítését tervezzük, hogy átlagosan a 100 évenként egyszer előforduló árvizek ellen is védelmet nyújtsanak. A fejlesztés során tehát azokat a védőműveket, melyek nagyobb népgazdasági értékeket, falvakat, városokat, ipartelepeket védenek, a 120—150 éves gyakoriságú, amelyek pedig kisebb jelentőségűek, 50—80 éves gyakoriságú árvizek elleni védelemre kell építeni. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a védelmi műveket más biztonságra kell kiépíteni egy értékes öblözet esetén, mint kevésbé értékes, pl. mezőgazdasági terület esetében. Ahhoz, hogy a védművek kiépítésének mértékét és ütemét meg lehessen határozni, az egyes öblözeiek népgazdasági értékének gyors felmérése szükséges. A fakadóvizek a mezőgazdaságban, épületekben jelentős kárt okozhatnak és az árvédelem gazdaságosságát jelentős mértékben leronthatják. Ezért azokon a szakaszokon, ahol a helyi adottságok lehetővé teszik, és a népgazdaság érdeke is megköveteli, a védvonal biztonságának növelését olyan módszerekkel kell végrehajtani, melyek mellett a fakadóvizek által okozott károk a legkisebb mértékre csökkenthetők. A töltések erősítéséhez a múltban a töltéshez közel nyitott anyaggödrökből termelték ki az anyagot. Ennek a töltésépítésnek káros eredménye az, hogy egyrészt elősegítették a töltés alatti szivárgásokat, melyek a töltés állékonyságát is veszélyeztetik, másrészt ezeknek az anyaggödröknek a területét mezőgazdaságilag nem lehet hasznosítani. A fejlesztésnél az erősítéshez 188