Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
A jég megjelenésének átlagos időpontja — csak a szélsőségeket említve — az ország északkeleti és északi részén december 12—19, a Dunántúl déli részén december 26—január 2. A Tiszán december 15—19, a Dunát 10— 12 nappal megelőzően. A felsorolt átlagos időpontoknál természetesen hetekkel korábban, november közepén is megjelenhet a jég, sőt 1920-ban már október 29-én jelentettek jeget a Hármas-Körösről és a Zagyváról. Az éghajlati különbségek nem olyan nagyok, hogy az esemény ne lenne folyóinkon évről évre visszatérő rendes jelenség. Kivétel csupán a Duna, amelynek nagytömegű vize csak huzamosan tartó hideg időben hűl kellőképpen le. Enyhe teleken — száz év közül 4—7-ben — ezért elmarad a Dunán a jégzajlás. Az időjárás változékonysága az oka, hogy a folyóvizek csak az évek bizonyos százalékában állnak be. A Körösökön, a Szamos, a Bodrog és a Sajó aisó szakaszán ez az arány meghaladja a 90%-ot, a Tiszán 80—90% közt jár, a Dráván 60%, a Duna Budapest alatti szakaszán 50—65%, a sebesvizű csehszlovák magyar határszakaszon 25—35% — szelvényenként különböző, aszerint, hogy mennyire segítik a jégtakaró kialakulását a meder méretei, kanyargóssága és szűkületei. Egyébként a befagyás átlagos időpontja 10—12 nappal követi a jég megjelenését. Az álló jég felszakadásának szokásos időpontja délnyugaton február 2—11, északkeleten és északon február 5—23 közé esik. Mintegy 4—8 nappal előzi meg a jég teljes eltűnését, ami a statisztika szerint a Dunántúl déli részén átlag február 9—14, északkeleten február 20 és március 3 közt következik be. Legkésőbben április 2-án tűnt el a jég, 1932-ben Szegednél és Makónál, 1940-ben Sárospataknál. Március 10-e után azonban csak 10—20 százalék a valószínűsége annak, hogy jég legyen még a folyókon. A befagyás tartama az ország északkeleti és északi részén átlag 36—52 nap, délnyugaton 20—29 nap. A jégzajlás időszakával együtt számított „jeges napok” száma 50—63, ill. 27—30 nap. Voltak azonban kivételesen hideg telek, amikor a Tiszát 100, a Dunát 80 napnál hosszabb ideig borította jégpáncél (Tiszafürednél 1908/9-ben 109 nap, Budapestnél 1946/47-ben 83 nap) és a jeges napok összes száma elérte a 124, ill. 101 napot. A Duna és Tisza jégviszonyainak különbségét jól mutatja a 28. ábra. A jégpáncél vastagsága gyakran eléri a 30—40, sőt 50—60 cm-t, de az összetorlódott jégtáblák gyakran több méter magasan feltornyosulnak. Ez szokott azután a már említett jeges állóvízhez vezetni. Az enyhe idő beköszöntésekor a kisebb vízfolyások hamarabb áradnak meg, mint a vastag jégtakaró alatt szunnyadó nagyobb folyók. A felülről elinduló árhullám tehát nem talál szabad utat maga előtt. Felszakítja és seprőként tolja maga előtt 132
