Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

21. kép. Mérjük a kisvizeket is

dékosság mértéke, nemkülönben — amint a békési és a hatvani szelvény adatai mutatják — a vízhasználatok.

Az egyes évek kisvízhozama ugyanabban a szelvényben is erősen eltérő aszerint, hogy milyen volt az időjárás: bőséges vagy csekély tartalék halmozódott-e fel a téli félévben, és nagy volt-e a párolgási veszteség a nyáriban, vagy mérsékeltebb. De természetes, hogy minél nagyobb vízgyűjtőről van szó, annál kisebb az ingadozás, annál kiegyenlítettebb a vízjárás. A legszárazabb és legnedvesebb évek kisvízhozamának aránya a Dunán 1:3, a Tiszán 1:4, 1:5, a kisebb mellékfolyókon 1:7—1:9 körül jár, de azokon a folyókon, amelyeknek a völgyében kiterjedt öntözést folytatnak, sokszorosan kisebb, hiszen éppen a legszárazabb években veszik igénybe legjobban az amúgyis csekély készletet.

2.4 Jégviszonyok

Éghajlatunkon a téli fagy, és vele a jég megjelenése megszokott dolog. De mivel a jégképződés megindulásához a folyóvíz egész tömegének le kell hűlnie a fagypontig, míg az állóvizeknél ehhez a felszín kellő lehűlése is

130