Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

27. ábra. A Tisza árvízhozamának (az átlag 100 évenként egyszer várható értékének) alakulása a magyországi szakaszon

A 27. ábra a Tisza példáján szemlélteti, hogy mellékfolyók nélküli szakaszokon miként csökken útjában a tetőző hozam. Az előrehaladó árhullámnak meg kell töltenie a medret, és ennek folytán ellapul.

Az árhullámok magasságát a legmagasabb és legalacsonyabb vízállások különbségével, az ún. vízjátékkal jellemezhetjük, amely általában annál nagyobb, minél nagyobb a vizsgált szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület, és minél kisebb esésű a folyó, vagyis: minél több víz találkozik a szelvényben össze. Ez utóbbi körülmény különösen folyóink alföldi szakaszán szembetűnő. Ugyanott azonban az is közrejátszik, hogy az árvizeket gátak közé szorították. Jellemző még, hogy a Dunán mennyivel magasabbak a jeges árvizek, mint a jég befolyásától mentesek. (A Tisza jege nem szokott megtorlódni.) Néhány vízfolyásunk jellemző adatait a 76. táblázat tartalmazza.

Az áradás üteme nagyon különböző. A kisebb vízfolyások rövid ideig tartó heves árhullámai hirtelen emelkednek: néhány óra alatt is méteres vízszintemelkedésről lehet szó. Minél nagyobb a vízgyűjtőterület, annál kiegyenlítettebb a vízjárás. A Felső-Tiszán 24 óra alatt 3—4 méterrel nőhet a vízállás, Szegednél azonban a napi 1,4 m is ritka. A Dunán Pozsonyál 2—3, Budapestnél 1—1,5, Mohácsnál 0,8—1,2 m-rel emelkedhet a víz egyik napról a másikra. Jeges árvizek idején órák alatt is bekövetkezhetnek ugyanilyen nagyságrendű változások, mégpedig mind emelkedő, mind süllyedő értelemben.

126