Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
A hegyek napos, déli lejtőin az átlagosnál rövidebb, az északi oldalakon hosszabb ideig marad meg a hó, sőt mélyebb zugokban még a nyár végén is láthatunk hófoltokat. Az Alföldön — 100 m magasságban — december közepétől február utolsó harmadáig kell hóborítással számolni, és a hótakaró — amely itt a tél folyamán esetleg többször eltűnik és megújul — átlag 30 nap élettartamú. A hótakaró tartósságánál is nagyobb figyelmet érdemel a benne felhalmozott víz mennyisége. A 21. ábra adatai a fent említett okokból erősen szóródnak, és ezért helyesebbnek látszott átlagértékek helyett a hótakaró vastagságának alsó és felső határát megjelölni. Ezek szerint a hótakarónak a tél folyamán elért legnagyobb vastagsága 2000 m magasságban 155—245 cm. Ha 1 cm ülepedett hóréteg víztartalmát 2 mm-nek vesszük (a mérési eredmények 1 és 3,2 mm között ingadoznak), a fenti értékek mintegy 300—500 mm vízoszlopnak felelnek meg. De voltak telek, amikor ebben a magasságban 450—550 cm hó, vagyis 900—1100 mm 17. kép. A belvíz gyakran jelentős területeket veszélyeztet 111
