Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
Amint látjuk, májusban, júliusban és augusztusban átlag minden harmadik évben van 12 napot, és július—augusztusban kb. minden 9—12. évben 20 napot meghaladó szárazság. A nyári szárazságok tartamában Tur- k.eve vezet, ahol augusztusban előfordult a 37 napi esőtlenség. Nem marad el sokkal mögötte Nagykanizsa sem, ahol 1904 júliusában 34 napig egyetlen csepp eső sem esett. Éghajlatunk jellegzetes vonása a száraz ősz. Nem csoda hát, hogy a leghosszabb szárazságot 1902 október—novemberében észlelték, amikor Tiszafüreden 49 napig egyáltalában nem esett. Ha az 1 mm-es megszakításokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor a nyári hónapokban első helyen Vác áll június és augusztus körüli 51 napos szárazsággal és Kápolnásnyék 50 napossal. De február—márciusban Gödöllőn 76 napig, Egerben és Cibakházán 73 napig tartó csapadékhiányra is volt eset. Ha végül az olyan időszakokat is aszályosnak tekintjük — és teljes joggal —, amelyekben egyszerre vagy több részletben legfeljebb 5 mm-nyi eső hullott, akkor a nyári félév leghosszabb szárazságai Magyaróvárott 83 nap (1917) Tápiószelén 80 nap (1904) Kiskunhalason 78 nap (1921) míg a téli félévbén Fegyverneken Tápiószelén Felsőbabádon 175 nap (1916/17) 172 nap (1902/03) és 170 nap (1924/25) A magyarországi éghajlat aszályosságának jellemzésére felhozott adatok eléggé meggyőznek bennünket az öntözés szükségességéről. De ha az évi és havi csapadékösszegek felső határát tekintjük, és figyelembe vesszük, hogy az Alföld sík területe gyakorlatilag lefolyás nélküli medence, meg kell állapítanunk, hogy elengedhetetlen a belvizek elleni védekezés is. Nem az esős időszakok hossza a veszélyes — bár az olyan rekord-értékek, mint a magyaróvári 28 napos (1902 június) vagy a szegedi 21 napos (1916 április) természetesen nem maradhatnak súlyos következmények nélkül —, hanem a lehullott csapadék mennyisége a mértékadó. Havi 150—200 mm csapadék még a nyári időszakban is belvízképződést okoz. A tél végén és tavasszal, amikor a párolgás minimális és a talaj vízfelvevő-képessége is csekély, már a harmadrésze is káros. A belvízlevezető csatornák méretezése szempontjából az 1—6 napos időszak alatt lehullott, nagyobb területre kiterjedő csapadékok mennyiségét 107
