Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)

II. Műszerek és berendezések a vízépítési műtárgyak vizsgálatához

d) A rajzoló toll csak akkor teljesíti megfelelően feladatát, ha gondosan kezelik. A regisztráló tinta minőségét gondosan kell megválasztani és főképpen arra kell vigyázni, hogy a toll maga ne száradjon ki.

A készülék működése folyamán a regisztráló tollba időnként tintát kell tölteni és a megtelt szalagot ki kell cserélni. Az óraszerkezetet hetenként egyszer kell felhúzni.

A regisztráló szalagot mozgató óraszerkezet, az adó- és vevőberendezés, vagyis általában a műszer belső szerkezetének olyan hibáit, amelyek megakadályozzák a készülék működését, nem ajánlatos javítani. Jobb a műszert műhelybe küldeni.

A műszernek egymáson elmozduló részeit időnként (normális üzem esetén évenként egyszer) híg ásványolajjal meg kell kenni.

II—1.3. HULLÁMZÁSÍRÓK

A hevesen és többnyire ütemesen változó vízszinek regisztrálása új követelmények elé állítja a műszerszerkesztőt:

— az adóberendezésnek folyamatosan és késés nélkül kell követnie a vízszinváltozást, ezért tekintélyes, ismétlődő mechanikai igénybevételnek van kitéve;

— az adó- és vevőberendezés többnyire csak kábellel köthető össze, azaz a „távjelzés” esetével állunk szemben;

— a vevőkészüléknek tehetetlensége nem lehet, hogy a gyors változásokat követni tudja, ugyanakkor a papír előretolási sebességének akkorának kell lennie, hogy a hullámalakok egymástól jól elkülönüljenek.

Egyes esetekben a műszer kezelését — megindítását és leállítását — is automatikusan kell megoldani, mert a műszer írószalagja csak néhány órára elegendő, ugyanakkor a műszer helyét éppen a jelentős hullámzás idején megközelíteni nem lehet (ún. tavi műszerállások esetén).

Az elektromos elvű hullámzásmérők 3 csoportba oszthatók:

— mechanikus szerkezettel kombinált,

— tisztán eletromos,

— és elektronikus elven

működhetnek. Működési elvük szerint — ellenállásváltozáson, kapacitásváltozáson és ultrahang elvén alapulhatnak.

a) Ellenállásváltozás elvén működő hullámzásmérők

A leggyakrabban alkalmazott hullámzásmérő típus lehet úszóval kombinált, vagy közvetlen vízbe merített ellenállással kialakítva. Az úszóval kombinált megoldásnál az úszó magasságváltozását valamilyen mechanikus szerkezettel ellenállásváltozássá alakítják és azt a mérőellenállással hídba kötött mA mérő műszeren leolvassák vagy regisztrálják. Ez a típus nagyon érzékeny kivitelben készíthető. A hullám alakját tökéletesen folyamatos vonallal rajzolja. Tarajos hullámok esetén azonban nem használható.

Másik változata a közvetlen vízbe merített ellenállásos típus. Ez kétféle lehet. Először elkészíthető a mérőellenállás egy vagy két folyamatos ellenálláshuzallal. Másodszor kialakítható a mérőellenállás dekádokból is. Az első esetben az ellenállásváltozás folyamatos, mivel a vízállásváltozás növeli vagy csökkenti a vízbe érő ellenállás nagyságát. Ez a megoldás csak kisebb hullámzás vizsgálatára alkalmas. Az utóbbi megoldásnál az ellenállás de- kádokat szigetelő csőbe helyezik és érintkezőket helyeznek el rajta a kívánt pontosságnak megfelelő távolságban. Az észlelők távolságát 1—10 cm között célszerű megválasztani. Az ellenállás dekád mellett mindig kell alkalmazni egy párhuzamos vezetőt is.

47