Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)

II. Műszerek és berendezések a vízépítési műtárgyak vizsgálatához

10. A kapillár toll tartóját tintával feltöltjük. A regisztráló papírra a megfelelő adatokat felírjuk. (Lásd a kezelésnél!) A műszer kezelése az alábbi szabályok szerint történik: A hengeren a papírt a következőképpen cseréljük minden hétfőn 8 és 12 óra között: 1. A házat kinyitjuk és úgy forgatjuk, hogy mindenkor kényelmesen be­nyúlhassunk. 2. Az íróhengert úgy forgatjuk, hogy a leszorító kar felénk essen. A leszorítókart a dob tetején kiakasztjuk és lehajtjuk, a papírt kihúzzuk. 3. Az óraszerkezetet a henger tetején levő lyukban elhelyezett csonkra illesztett felhúzókarral felhúzzuk. Bal kézzel a hengert tartjuk, jobb kézzel pedig a kart jobbra-balra mozgatjuk 12—15-ször, míg nem érezzük, hogy már szorosan jár. Ha az óra nem indulna meg (nem ketyeg), a hengert többször kissé jobbra-balra kell forgatni. 4. A gondosan kitöltött papír egyik végét leszorítjuk a karral, majd a hengert egyszer körbeforgatjuk. A kart kihajtjuk és alatta a papír másik végét is átfektetjük, gondosan úgy illesztve, hogy a vízszintes vonalak a két végén egybeessenek. 5. A lapvízmércéről előzetesen leolvasott és a papír elejére felírt víz­állásértékre állítjuk a toll hegyét úgy, hogy bal kézzel erősen megfogjuk az úszó dobját és jobb kézzel az írószánkódob igazító csavarját addig forgatjuk, míg a toll hegye megfelelő értékre mutat. 6. A tollat úgy töltjük fel, hogy a heggyel ellátott tartályt %-ig töltjük tintával. A szívócsövecskével a toll hegyét megszívjuk, vagy a tisztító drótot a kapillárcsövön többször áthúzzuk, míg a tinta a tollhegyen megjelenik. A tollat a helyére visszahelyezve, a toll hegyét a papírhoz érintve, nyomot kell hagynia. 7. A hengert a megfelelő irányba forgatva a toll hegyét vízszintes érte­lemben az időpontnak (nap, óra, perc) megfelelő osztásra állítjuk. A háló­zatban minden függőleges vonal a vízszintesen 1—1 órát jelent, a perceket becsülni kell. 8. A házat becsukjuk és lelakatoljuk. Az 5. és 6. pontban említett igazítás és a tintatöltés kedvező esetben el is maradhat. Az észielőlapra a kijelölt rovatokon felül mindig fel kell írni a papír­feltétel és -levétel pontos időpontját (óra, perc), valamint a lapvízmércén ak­kor leolvasott vízállást. Az észlelőlapot utasítás szerint hetente fel kell kül­deni, vagy össze kell gyűjteni és az időnkénti ellenőrzés alkalmával átadni. Differenciálműves vízszintkülönbség regisztráló (II—1/2. ábra). Két szint különbségeként jelentkező mérőmagasságot, mely a szintmérő csövekben je­lentkezik, két úszóval és két közönséges rajzoló vízmércével lehetne re­gisztrálni. Az így nyerhető adatok kiértékelése azonban nagyon nehézkes és sok számítást igénylő munka lenne. Ennek elkerülésére szerkesztett Krárúcz László egy készüléket, amely alkalmas arra, hogy közvetlenül a szintmérő csövekben levő úszók magasságkülönbségét regisztrálja [92, 95]. A műszer előnye, hogy 1 rajzoló vízmérce és a vízállás kivonás művelete megtakarít­ható, azon kívül a vízszintkülönbség észlelés teljesen egyidejűvé tehető. A különbséget előállító készülék egy különlegesen kialakított differenciálmű, mely (a szokásos kúpfogaskerekes megoldástól eltérően) sík, homlok kerekek­kel működik. A két úszó mozgását zsinór segítségével egy-egy 100 mm átmérőjű dobra visszük át. A visszatérítő nyomaték biztosítására a dobok mellé egy kisebb átmérőjű tárcsát erősítettünk ellensúly számára. Az úszódobok a hozzájuk 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom