Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
20. A Körösök kialakulása
hullámtér szélességét, másutt viszont árvízi öblözeteket zártak ki (Pálinkás L., 1972) . A felsorolt munkák szükségszerűen hatással vannak és lesznek az árhullámok levonulására, a magyar szakasz árvédelmi biztonságára is. Mind nagyobb jelentősége lesz tehát a kétoldalú előrejelzési és operativ együttműködésnek. Középvizi szabályozás. A múlt század végéig végrehajtott mederszabályozás során kialakított egyenes mederszakaszok és a természetes szakaszon alkalmazott átvágások hatására a Körösök más és más módon fejlődtek tovább. Ez a mederalakulás határozta meg a századforduló után a szabályozási munkák helyét és módszereit is. A mai Fehér-Körös mesterséges medre elég nehezen fejlődött ki, ezért 1897-98- ban, majd 1915-17-ben 1-1,5 m-es kotrást végeztek. Ha az 1969. évi hossz-szelvény fenékvonalát Gyulavári és Békés között e- gyetlen vonallal kiegyenlítjük, akkor a gyulai duzzasztó és a Fekete-Körös torkolata között a fenék ettől a vonaltól 1-1,5 m-rel mélyebbre helyezkedik el. Ez még ma is a kotrások hatásának tulajdonítható, egyben mutatja a meder hosszú idejű állandóságát . A teljes Gyulavári-Békés közötti szakaszon kanyarfejlődési, elfajulási hajlam egyáltalán nem tapasztalható, partbiztosi- tást is csak egy-két helyen, főleg a gyulai duzzasztó környezetében építettek. A Sebes-Körös kiásott, egyenes medre nem ágyazódott be a várt mértékben.A meder feltöltődött, szétterült, egyes szakaszokon függőmeder alakult ki úgy, hogy még kisvi- zes időszakban is sok helyen grativációsan tudtak öntözni. A túlszélesedéssel együtt a kanyargási hajlam is jelentkezett, amit a szűk töltéstávolság miatt azonnal korlátozni kellett, illetve a túlszélesedést meg kellett akadályozni. Ennek következménye, hogy jelenleg az országhatártól lefelé majdnem a komádi hidig a meder mindkét oldalon partbiztositásokkal, vezetőmüvekkel, keresztirányú müvekkel szabályozva van.Ettől lefelé - a hidak környezetétől és a 37-39 km közötti szakasztól eltekintve - középvizi szabályozásra nem volt szükség. A Sebes-Körös Berettyó alatti szakaszán a középvizi szabályozó másik módja, az átmetszés került alkalmazásra.Bár az átvágások kezdetben igen nehezen fejlődtek,a század elején mégis több helyen he kellett avatkozni a töltéseket megközelítő fejlődő kanyarok miatt. A cölöpsoros, rőzsefonásos partvédő müvek hamar tönkrementek és felújításra szorultak. Az átmetszések jellemzik a Kettős-Körös Békés alatti szakaszát és a Hármas-Köröst is. Az átmetszések kezdetben itt is - különösen a Hármas-Körösön - nehezen fejlődtek, lassan mégis megközelítették a töltéseket, melyek védelmére több helyen part- biztositásokat építettek. A Kettős-Körös vonalozásának, illetve a töltések vonalvezetésének sajátossága, hogy partbiztosi- tásra kizárólag a jobb parton volt szükség. A Fekete-Körösön 1901-1914 között két újabb átmetszés készült és a remetei hid fölött 1-1,5 m mély kotrást is végeztek. A kanyarok tetőpontja sok helyen továbbfejlődött és lefelé mozogva rácsúszott a meder vonalazását követő töltésekre. A töltések védelmére már a század elején cölöpsoros rőzsemüveket építettek, ezek azonban sorra tönkrementek. A Fekete-Körös középvizi szabályozottságának jellemzője, hogy Sarkadtól felfelé és a közös határszakaszon is szinte minden tetőpontot bevédtek. Sarkadtól lefelé a remetei hidig - ahol a kanyargás jellege is más, a kanyarok sokkal nagyobbak,illetve az egyenes szakaszokat kis iránytörések kötik össze - alig találunk szabályozási müvet. A remetei hidtól a torkolatig ismét sok helyen volt szükség beavatkozásra. A Körösökhöz hasonló nehézségek jelentkeztek a Berettyó szabályozása során is. Az átvágások nehezen ágyazódtak be, a meder lassan fejlődött. 1926-31-ben a töltésemelésekkel együtt 25 újabb átmetszés készült. Később itt is megindult a koncepció nélkül átvágott szakaszok kanyargása és sok helyen kellett partbiztositásokat épiteni (OVH 1965) . A Körösökön alkalmazott szabályozási müvek kisebb eltérésekkel viszonylag egységesek, igy folyónkénti ismertetésük nem szükséges. A duzzasztással nem érintett, természetes szakaszokon a szabályozási müvek koronaszintje 50-100 cm-rel van általában a 0-viz (az 1888. évi Vásárhelyi-féle 0-viz) felett. A hosszirányú müvek 15- -20 cm vastag rőzsepokrócra épitett és 20 cm kőszórással biztosított réteges rőzse- müvek, amiket keresztgátak kötnek be a parthoz. A keresztgátak között a gyorsabb feliszapolódást rőzsesövények közbeiktatásával igyekeznek elősegíteni. Ugyancsak domború parti rőzsesövényeket alkalmaznak a meder szűkítésére is. A partvédelem szokásos módja a 20 cm vastag rőzsepokrócra terített 20 cm-es kőszórás. Néhány helyen újabban rőzsepokróc nélküli 30 cm vastag kőszórást alkalmaztak. Ezt 50-100 cm-rel a duzzasztott viz szintje fölé viszik, ahol 1 m széles padka után 1:1,5 rézsüvei rőzseterités, erősebben veszélyeztetett helyen, a töltések közelében 30-40 cm szárazon rakott kőburkolat szolgálja a part védelmét. A fenti módon épitett müvek feladatukat általában igen jól ellátják, a szűkítésekkel kizárt részek erőteljesen felisza- polódnak, a partbiztositások állékonynak bizonyultak. A szabályozottság mai mértékét (a vízrajzi atlaszok helyszinrajzai alapján) a 34. táblázat foglalja össze. A Körösök középvizi szabályozásának jelenlegi helyzete és feladatai az alábbiakban körvonalazhatók. 670
