Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

20. A Körösök kialakulása

Vésztő 158— 164 m 173-174 m 231-232 in Pisidiurn ele*«ini N'el m. x 4­Theodoxua cf. prerőst innia (C. Pfr.) 4­Valvata nnticina Mke. 4­4­Valvata pidehella (Stud.) 4­4­Vnlvata eristata Müll. + Vnlvata piscinalis (MÜLL.) 4­Bithynia leachi (Shepp.) + 4­4­Bithynia leachi (Shepp.) operculum 4­JT Bithynia tentnculata (L.) 4­X •­Lithoglyphus naticoüles (C. Pfr.) 4­> Viidparus böckhi (Halav.) 4­4­-2 Fagotia acicularii (Fér.) 4­r Lymnaea slagnalis (L.) 4­dalba truncatxda (Müll.) + Stagnicola palustris (Müll.) 4­4­Planorbarius eorneus (L.) 4­4­Planorbis planorbis (L.) 4* Anisus spirorbis (L.) 4­Anisus vorticidus (Trohch.) f Segmentina nitida (Müll.) 4­Gyraulus ri/xirius (West.) Succinea elegáns Risso X Succinea oblonga Drap. 4­Corhlicopa luhrica (Müll.) 4­72 Pupilla muscorum (L.) 4­Az előzőekben ismertetett ősviz- rajzi változások az üledékritmusok elem­zése alapján volt le­írható. Az üledékrit­musok pedig elsősor­ban a MÁFI kutatásai alapján voltak azo­nosíthatók (Rónai A. 1969, 1972,1982,1985, Franyó F. 1978,1981). Az alapos kutatások­ból csak Ízelítőként közöljük a dévavá- nyai és vésztői fú­rás pleisztocén kori Mollusca faunáját (33. táblázat és a szarvasi fúrás plio- cén és kvarter pol­len-együttesét (252 ■ ábra). 2o,3. A Körösök szabályozása és kanyarulatai és előrehaladásának egyik legnagyobb akadá­lya volt (Korbély J. 1916, 1917). A Körösök szabályozására és a kanya­rokra vonatkozó ismereteket Laczay I. (1974) munkája alapján közöljük.Nagyon ta­nulságosak ezek az adatok, sőt azok tudo­másul vétele az egész szabályozási szem­léletünk megváltozásához kell, hogy vezes­sen. Az a természetföldrajzi fejlődési fo­lyamat, amely a Körösök vizvidékén a föld- történeti jelenkorban végbement, egészen a XIX. század elejéig meghatározta a váz­rendszer fejlődését. A folyók hordaléka fo­lyamatosan töltögette a Tiszántúl süllye­dő medencéjét. A feltöltődés a folyó menti sávokban, a folyóhátakon volt a leginten­zivebb, mig a nagy területeket elöntő és lefolyást nehezen találó árvizek kiterjedt mocsárvidéket alakítottak ki. A mocsárvilág fenntartásához hozzájá­rultak az emberi beavatkozások is. A viznek a török elleni harc, majd a hódoltság idején hadászati, védelmi szere­pe volt. A végvárakat előszeretettel vet­ték körül vizes területtel, vizesárkokkal. A mocsárvilág pedig búvóhelyet adott a buj­dosó népnek. A természetes elöntések szint­jét és időtartamát ezért minden lehetséges módon (begátolásokkal, vízátvezetésekkel) igyekeztek fenntartani (Vázsonyi A. 1973). A másik tényező a vizerő-hasznositás egyik kezdetleges formája, a vízimalom volt. A malmok üzeméhez szükséges gátak miatt árvizek idején óriási területek ke­rültek elöntésre és rendkívül lelassult a vizek levonulása is. A vízrendezés kézen­fekvő és egyik legelső módszere volt a ví­zimalmok megszüntetése. Az ezzel kapcsola­tos ellenállás a munkálatok megkezdésének A török uralom megszűnésekor a Körös- -Berettyó-vidéken mintegy 144 000 ha volt vizjárta terület, illetve mocsár. A vízvi­szonyok megjavítására irányuló első kísér­letek; folyóátvágások, árkolások stb. a XVIII. század végére tehetők. A XIX. század elején a Körösök szabá­lyozására Vay Miklós személyében királyi biztost neveztek ki, akinek egyik első ténykedése a további malmok építésének be­tiltása és néhány malom lerombolása volt (OVH 1965). A vízrendezés műszaki alapfeltételeit a Körös-Berettyó rendszer 1818-23-ban ké­szült vízrajzi térképezése teremtette meg. A Huszár Mátyás vezetésével - mai szemmel is rendkívül gyorsan és szervezetten -vég­rehajtott felvétel a 67 db 1:36 000 méret­arányú helyszinrajzon kivül a folyók ke­resztszelvényeiről és vízhozamairól is szol­gáltatott adatokat (Vázsonyi A. 1973) . Huszár Mátyás még 1823-ban elkészítet­te és felterjesztette a Körösök szabályozá­sára vonatkozó javaslatát, amely minden fo­lyóra megadta a szükséges átvágásokat, me­dermélységek, fenékszélességek méreteit és az árvízvédelmi töltések távolságát.E terv alapján kezdték el 1829-ben a Körösök víz­rendezését. Az 1834-ig elvégzett munkák még csak fenntartás jellegűek voltak (mederszé- lesités , medermélyités , malmok elbontása, helyi töltésépitések stb.), igy azok a vi­zek kártételeit csak kismértékben enyhítet­ték. 1846-ban a Tisza-szabályozás előkészí­tése során megalakult a Tiszaszabályozó Társulat és ennek keretében a Körösszabá­lyozó Társulat. Létrehozták a gyulai köz­664

Next

/
Oldalképek
Tartalom