Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

20. A Körösök kialakulása

2 48/h.ábra

(Jelmagyarázat a 248/c. ábránál)

let süllyedését. A mai Körösvidék tengelyében a günz-mindel interglaciálisban e- melkedés állapítható meg, sőt Szarvastól Biharugráig, Dévaványa és Hunya közötti szélességben kisebb letarolódás volt folyamatban. A folyó hegyvidéki szakaszán a völgy jobboldalába vágódva - ekkor véshette ki ó-pleisztocénkori teraszát.

A Fekete-Körös a günz II-ben mai vonalát követte. Békés környékén egyesült a Fehér-Körössel, mely Békésig ugyancsak mai vonalán haladt. A hegységi szakaszon akkor vésték be a folyók az ó-pleisztocén teraszaikat. A Fehér- és Fekete-Körös kb. 25- -30 m-es üledékösszlétéből 5-10 m vastag a homok, fedője agyag és iszapos agyag (2 48/c.ábra, 112.sz. fúrás).

A Kettős-Körös Békésnél Murony-Csa- nádapáca felé kanyargott, itt ömlött a Marosba. Az egyesült viz folyás Orosházán áthaladva érte el az ős-Tiszát, a günz-min- delben pedig az Ős-Dunát.

A Mindéi I-ben a Tisza már Hajdúböszörmény- Kengyel-Tiszakécske-Mindszent irányába haladt, majd a Körösvidék süllyedése miatt, Öcsöd-Derekegyháza felé terelődött. Még jelentősebb útvonala volt később Karcag-Ecsegfalva-Endrőd-Csorvás-Orosháza vonala (206/d. ábra).

A Berettyó a mai Ér-völgyét átlósan harántolva Kaba-Püspökladány felé tartott. Ecsegfalva határában érte el a Tiszát. Itt előbb 10-12 m vastag homok halmozódott fel,

656