Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

20. A Körösök kialakulása

248/é.ábra

(Jelmagyarázat a 248/e. ábránál)

rasz több km-es szakaszon mindkét völgyoldalban követheti (Dlaconu-Stanculescu 1971). A folyó a hegység! kaput elhagyva nyugat felé tartott és Mezőtúrtól délre érte el a hajdani Tiszát. Uledékösszlete Biharugra tájáig vastagodva a ÍOO m-t is eléri (2 48/^t . . ábra, 17.sz. fúrás). Az egyes üledék-ritmusok 10-15 m vastag homokréteggel kezdődnek, majd homokos agyag és agyag réteggel zárulnak.

A Fehér-Körös a hegységi szakaszán ugyancsak teraszt alakított ki. A folyó a hegységi kaput elhagyva Zaránd táján ömlött az Ős-Marosba. A Maros ugyanis a Ma- ros-Temes közének emelkedése miatt elfoglalta a levantei Fehér-Körös medrét. Az egyesült folyó Békéscsaba felé Ívelve Szentes körül érte el az Ős-Tiszát. Durva hordaléka, a kavicsos homok, többeket megtévesztett és azt dunai eredetűnek feltételezték (Molnár B. 1964, 248/ :á • ábra, M.

I. és Sz.I. jelű fúrás).

A Günz I-ben a Körösvidék környezetéhez viszonyítva intenziven süllyedt.A süly- lyedés tengelye Karcag-Hódmezővásárhely volt (206/a ábra).

653