Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
17. A Sajó–Hernád vízrendszer kialakulása és változása
24.táblázat (folytatás) kanyarulat! sugárral. A k a n a kezdete vége ívhossza húrhossza amplitúdója sugara középponti szöge Megjegyzés (fkm) Hm) H (m) A (m) R (m) (fok) 1 2 3 4 5 6 7 8 66,000 66,740 740 520 230 2C0 142 66,740 67,860 1120 960 240 730 82 67,860 68,080 220 220 0egyenes 68,080 68.650 570 490 100 310 102 68.650 68,850 200 200 0egyenes 68,850 69,330 480 410 120 250 109 69,330 69,660 330 325 10 —álkanyar 69,660 70,020 360 310 25 680 32 70,020 70,210 190 180 20 310 33 70,210 70,500 290 285 15 1000 álkanyar 70,500 70.630 130 110 25 130 49 70,630 71,170 540 350 170 180 149 71,170 71,330 160 160 0átmenet 71,330 71,850 520 380 160 190 167 71,850 72,040 190 190 0egyenes 72,040 72,500 460 330 135 180 137 72.500 73,070 570 280 160 140 165 73,070 73,530 460 460 0egyenes 73,530 74,140 610 460 180 260 123 74,140 74,650 510 310 160 160 151 74,650 75,100 450 450 0egyenes 75,100 75,600 550 275 160 150 200 75,600 75,970 370 290 110 170 127 75,970 76,430 460 420 40 600 42 sziget 76,430 76,710 280 280 0egyenes 76,710 76,950 240 190 50 130 93 76,950 77,120 170 130 50 70 142 77r120 77,350 230 140 70 90 136 77,350 77,580 230 230 0átmenet 77,580 77,970 390 140 140 80 135 túlfejlett omega 77,970 78,150 180 150 45 110 90 78,150 78,530 380 330 70 220 91 78,530 78,730 200 170 50 150 68 78,730 78,920 190 190 0átmenet 78,920 79,170 250 180 . 70 120 95 79,170 79,270 100 90 20 80 75 79,270 79,380 110 110 0átmenet 79,380 79,580 200 150 60 90 110 tetőp. nyomott 79,580 79.810 230 190 35 130 104 79,810 80,100 290 290 0átm. bevédve 80,100 80,280 180 160 40 240 40 80,280 80,560 280 275 25 420 40 mellékág be 80,560 80,830 270 210 70 200 61 80,830 80.980 150 150 0átmenet (álkanyar) 80,980 81,360 380 320 100 190 110 mellékág ki jobbra Az 5 kin-es szakaszolás természetesen önkényes, mivel a morfológiai és egyéb okokkal meghatározott természetes szakasz- határokkal néhány helyen szükségszerűen nem azonos. Általános tájékozódáshoz azonban alkalmas. Általánosságban megállapítható, hogy az átlagos Ívhossz a torkolattól felfelé haladva 700- ról 500 m körüli értékre csökken, majd Felsőzsolcánál felfelé. 300- -400 m között ingadozik, kivéve a 75-95 fkm környékét, ahol 200-250 m körül van. Az átlagos kanyarulati sugár a torkolat fölött 400-500, a Hernád torkolat körül, mintegy 300 m, feljebb 200-300 m körül ingadozik, illetve Kazincbarcikánál 150 m-ig csökken. Az átlagértékektől természetesen valamennyi szakaszon igen szélsőséges eltérések vannak. A fentiek a Sajó jelenlegi kanyarulati viszonyainak csak egészen vázlatos áttekintését adják. Nem került sor például a bevédett és be nem védett kanyarulatok elemzésére, holott ebből adódó ritmustörésekre a Sajón számos példa található. Több helyen bizonyítható, hogy egy kanyar homorú pontj ának bevédése - a természetes kanyarfejlődés megakadályozásával - a folyót kilendíti ritmusából és elfajulást, zátonyképződést, fokozott kimosást okoz a következő kanyarulatban, megváltoztatja hosszabb- -rövidebb szakaszon a mederalakulást. így az egyik helyi beavatkozás magában hordja a további beavatkozások szükségességét, hacsak nem olyan szakaszról van szó, ahol nincs indok a folyó karbantartására. 17.6. A Hernád szabályozása és . kanyarulati viszonyai A Hernád jellege nagyon hasonlít a Sajóéhoz. Vízhozamának megfelelően nem nagyok a kanyarjai, de annál számosabbak.Szabályozásáról és kanyarulati viszonyairól is Laczay István (1974) állított össze részletes tanulmányt. Jelen ismertetés az ő munkájára támaszkodik. Középvizi szabályozás a Hernád magyarországi szakaszán. A Hernád mentén több duzzasztómű épült. Adatait a 26. táblázat ismerteti. A folyó középvizi szabályozására vonatkozó történeti
