Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
17. A Sajó–Hernád vízrendszer kialakulása és változása
vízrendszer területének erőteljes kiemelkedése a pleisztocénben zajlott le. Ekkor alakult ki a maihoz hasonló vízhálózat is. Láng S. (1944-47) emlit ugyan a Hernád völgyében Kassa környékén megtalálható 60- -150 m körüli relativ magasságú idősebb kavicsszinteket is, melyeket erőltetve V. sz. teraszoknak lehetne tekinteni. Szerinte ez a kavicsos szint Margittafalu, Her- nádtihany, Jékelfalu környékén és Kassa a- latt követhető. Leirása szerint a Sajó völgyében is megvan. A sajókazai Csűre és a hasonló (200-120 m) magasságú környezete, valamint Serényfalvától északra levő pár- kánysik szerinte az V.sz. terasznak felel meg. Kevés pliocénkori kavicsfoszlány is előfordul rajta. A kurittyáni határban kialakult kavics nélküli hasonló magasságú szinteket is az V.sz. teraszhoz sorolja. Először Sóbányi Gy. (1896) közölte, hogy ezek a kavicsok szárazföldi felhalmozódások, de ő sem tekintette azokat folyóteraszoknak. A kavics nélküli párkányszerü szintek terasz volta bizonyitékok hijján komolyan megkérdőjelezhetők, de a Sajó-Hernád vízrendszerét körülvevő magas kavicsszinteket (rétegtani és topográfiai helyzetük alapján) csakugyan levantei, illetve eopleisz- tocén vízrendszer hordalékának kell tartanunk (239/b.ábra. Más kérdés az, hogy ezt a merőben más vázrendszer által hátrahagyott hordalékot tekinthetjük-e a mai folyó teraszának, mikor formailag sincs terasz jellege. Ugyancsak más kérdés, hogyha az a Sajó közelében levő kavicsszint formailag párkánynak tűnik, tekinthetjük-e azt V.sz. Sajó terasznak, annak ellenére, hogy a hordalékot más folyó rakta oda, de a felhalmozott hordalék már a Sajó-meder fejlődése során alakult párkánnyá. Az első esetben negativ, a másodikban pozitiv választ kell adnunk. A kiterjedt felső-pan- nóniai és levantei kavicselőfordulások közül azonban - a jelenlegi ismereteink alapján - nagyon kevés olyan szakasz van, melyet megnyugtatóan V.sz. Sajó terasznak nevezhetünk. A Sajó fiatalabb pleisztocén teraszait már sokkal határozottabban mutatták ki a morfológusaink. A teraszok elsősorban a Sajó balpartján fordulnak elő. Jobbpartján csak Sajószentpéter fölötti szakaszán találhatók meg. A jobbparti terasz hiányát elsősorban a partok suvadásával magyarázzák. Láng S, megemliti ugyan a tektonikát is, mely közrejátszhatott a jelenség kialakulásához. A nagy interglaciális elején, a min- del-rissz I-ben a Sajó-Hernád üledékét felfogó tiszacsegei süllyedék törések menti süllyedése megállt. A süllyedés ugyan folytatódott, de nem törések mentén, más jelleggel és intenzitással. Egyébként a bővizű Tisza kavicsa ekkor csaknem Balmazújvárosig eljutott. Ekkor a Sajó-Hernád kavicsa keveredett a Tisza által ide szállított kavicsanyaggal (206. ábrasor). Az interglaciális végén az érmeiléki peremtöré- sek felújulása miatt a Tisza a peremtörés felé vándorolt. Szentes táján ömlött belé a Sajó-Hernád egyesült vize, amely Mezőtúron át jutott ide. A Sajó hordalékkúpján a günz és min- del-kori réteg-összlet dőlései még dél felé ollósán szétnyílnak, jelezvén, hogy az említett tiszacsegei törés mentén folyamatos süllyedés volt. A rissz és a Würm rétegek viszont már egymással párhuzamos rétegeket alkotnak és kissé észak felé dőlnek annak bizonyítékául, hogy az ó-holo- cénben a hegység lábánál kialakult egy másik törés, melynek mentén az egész törme- lékkup északra billent. Ekkor került a Tisza is a Hejőpapi-Mezőcsát vonalára. A szelvényekből az is kiderült, hogy a mindéi végén az interglaciális legelején lezajlott kéregmozgás, feltehetően a günzbeli (és dél felé tartó) billenőst egy északi irányú visszabillenéssel ellensúlyozta.Délen a viszonylag megemelkedett hordalékkúpon élénk letarolódás nyomai is láthatók. Az Érmellék erőteljes süllyedése a Sajó vázrendszerét is vándorlásra kényszeri- tette. A mai Ároktő-Tiszacsege táján nem dél, hanem Kelet felé; Nyáregyháza irányába fordította, majd ott kanyarodott délnek és Hajdusámsonnál érte el a Tiszát. A gyors feltöltődés azonban rohamosan éreztette a hatását és a rissz végére már a hortobágyon át folyt É-ról D felé a Sajó és Orosházánál ömlött a Tiszába. A Rissz-würm interglaciálisban - talán a bővebb csapadék és hordalék miatt a Sajó és a Hernád elvált egymástól (206. ábrasor) . A Hernád Hajdunánás-Balmazujvá- ros felé kanyarodott és a mai Keleti Főcsatorna mentén tartott a Tisza felé,a Sajó pedig a mai Tisza vonalát követte egy darabig (kb. 40 km hosszban) és a Hernád- dal talán nem is találkozott. A würmben a megújult érmelléki süly- lyedés, valamint a Hajduhát Ny-i peremének leszakadása miatt a Sajó-Hernád vize Debrecentől DNy-ra torkolt a Tiszába. A Sajó-Hernád hordalék-kup ekkor volt a legszélesebb. A holocén elején viszont élénlcen változtatva medrét majdnem Szegedig is lejutott és miután Szolnok táján felvette a Zagyvát, Algyő környékén ömlött a Tiszába (214. ábra). Miközben a Tisza a holocén folyamán végigtarolta a Nyírség felszínét és egyre jobban megközelítette a mai vonalát, a Sajó-Hernád vázrendszer is váltogatta medrét a saját hordalék-kúpján. Hol hosszabb, hol rövidebb utat tett meg a Hortobágyi süllyedék irányába (213-217, 240. ábra), 17.5. A Sajó szabályozása és kanyarulat! viszonyai A Sajó szabályozását előkészítő térképezések a 18. században elkezdődtek. A folyó szabályozására vonatkozó minden lényeges információt Laczay I. (1972) már ösz- szeállitott. E fejezetben tehát az ő kutatási eredményeit ismertetjük.
