Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
17. A Sajó–Hernád vízrendszer kialakulása és változása
238. ábra A Hernád medrének vándorlása Alsódob- szánál 1810-1936 között A vízhálózat hordalékkúpjának roncsai a Sajó-Hernád vízgyűjtő medence szélein mindenütt magas szinteken fordulnak elő, a Sajó hordalékkúpjának területén viszont, kisebb-nagyobb mélységben tárták fel a kutatófúrások. A vízfolyások hajdani vonalait ma már nehéz nyomon követni, de azt is megkíséreljük. 17.4. A pleisztocén vizrajz A pleisztocén vizrajz hegyvidéki szakaszáról több olyan feltevést is közöl az irodalom, amit még ezután kell bizonyítani, vagy cáfolni. A Hernádról pl. Láng S.(1944- -47) azt feltételezi, hogy a pleisztocén elején a Bódva felé bifurkálódott. A folyó Kassa fölötti völgyszakaszát pedig ante- cendensnek tartja. A teraszok nem folyamatosan és nem megszakítás nélkül követik a mai vízrajzot, hanem szakaszosan. Helyenként a párkányaik teljesen hiányzanak. Ez sok esetben - amint ezt Láng S. (1944-47) is megállapította, a suvadásra hajlamos képződményekkel is ösz- szefüggésbe hozható. Megállapítható volt azonban, hogy a kéregmozgások nagy szerepet játszottak a völgyrendszer kialakításában. A Sajó völgyét pl. a Bódva torkolattól a Hernád völgyét pedig Hidasnémeti alatt - Láng S. (1944-47 p. 95) megállapításai alapján - oldalazó erózióval és szerkezeti mozgásokkal kialakított ároknak tekintjük. A két folyó ebben alakította ki teraszos völgyét. De a sikságon levő hordalékkúpjának kialakulásában is szerepet játszottak a szerkezeti mozgások. A mai Tiszától délkeletre pl. a pleisztocén elején egy északkelet-délnyugati csapásu és északnyugati dőlésű, valamint egy ÉNy-DK-i csapásu, DNy-i dőlésű törés alakult ki, mely magához vonzotta az északról jövő vízfolyásokat, igy a Hernádot és Sajót is. A hordalékkúp szélessége ekkor még a 10 km körüli volt. A günz végére már elérte a 30, a mindéi végére pedig a 40 km szélességet is. Az is megállapítható volt, hogy a folyó a negyedidőszakban sokat vándorolt. A Sajó és a Hernád hegyvidéki vonala tehát (a teraszok alapján Ítélve) oldal i- rányban nem sokat változott, csak vertikálisan. A günz elején még a mai torkolata táján felvette a Latorca-Ung-Ondava-Tapoly ősvizét és DK-felé haladva a Zagyvával is egyesülve Tiszakécske táján ömlött az ős- -Dunába (Mike K. 1979). A Tisza vele párhuzamosan kb. 50-70 km-rel délebbre haladt (206,fa.ábra). A günz végén a Szatmári-sikság a peremi törései mentén DK-re billenve lesüly- lyedt. Ez a szintváltozás magához vonta a Sajó-Hernád egyesült vizét is (20(Jb, ábra) . Hordalékkúpja eljutott Kocsord-Gyortelek határáig is. Ezen a környéken ömlött az Érmellék felé tartó Ős-Tiszába. Később már csak Leskódig hatolt, ott DNy felé kanyarodva Nyiradony felé tartott és Berettyóújfalu táján ömlött a Tiszába. A günz-mindel interglaciálisig már annyira feltöltődött a Szatmári süllyedők, hogy a lejtősödés ellenkező irányú lett, s a Tisza egyik ága Tokaj alatt vette már fel a Sajó-Hernád ősvizét. Másik ága Nyíregyháza felé haladva szigetet alkotott. A két ág Karcagnál egyesült és Szentes táján ömlött a Dunába. A mindéiben a Tokaji-Tiszaág lett a folyó főága, de Tokaj környékéig csak durva homokot szállított, ahol a Sajó-Hernád vizét és hordalékát felvette. Ekkor azonban a Dunát messze délebbre érte el, a mai határunkon kivül. A mindéi végén a Nyíregyházi ágra terelődött a Tisza, s a Tokaji Tiszaág megszűnt. Felső szakaszát a Bodrog foglalta el, az alsót pedig a Sajó egyesült vize. Ez Karcag és Szeghalom között ömlött a Tiszába (233, 206. ábra). A Sajó-Hernád egész vízrendszerében biztosan csak 3 átmenő terasz-vonulatot lehetett kimutatni, éspedig a II-III. és IV. sz. terasz szintet (kb. 5-6, 10-12, 20-29, 30-40 m magasságban). Arra utal ez, hogy a 615
