Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása

alakú stádiumban volt, vagyis az inflexiók érintői párhuzamosak voltak. A kanyar ten­gelye előre, vagyis nyugat felé mutatott. 25 év múlva a kanyar déli sarka már kicsú­csosodott, északi sarka letompult és igy fordult át a hermánszegi kanyarba (12.sz.). A XVII. század végén hermánszegi ka­nyar un. hajtűkanyar lehetett ("V" kanyar), vagyis olyan meander, melynél az inflexiók érintője hegyes szöget zárt be. A kanyar hegye lassan letompult "U" alakot vett fel, majd a kanyar nyakának beszűkülésével ome­ga formát öltött. 1775-ben már ez a forma jellemezte, de a régebbi stádiumok nyomai is kielemezhetők belőle. Jellegzetessége, hogy vándorlása nem a folyás irányában ha­ladt, hanem azzal ellentétes irányba.A fo­lyamat magyarázata az előző (11.sz.) és a következő (13.sz.) kanyarok helyzetében és fejlődésében keresendő. Átvágását nem a kanyar nyakánál, hanem attól délnyugatra, az előző és következő kanyarok tetőpontjai között végezték el. Sályi után újabb összetett, omega jel­legű kanyar alakult ki (14.sz.). Szélessé­ge 1775-ben 1,3 km, 1819-ben pedig 1,5 km volt. Az első részkanyar 70°-os kisebb "V" kanyar volt, melynek tengelye délkelet fe­lé mutatott. 25 év múlva ez 80°-ossá nyilt, tengelye pedig kelet felé fordult. A követ­kező kis "V" kanyar 1775-től 1800-ig "0" alakúvá fejlődött. Szélessége 400 m, amp­litúdója 500 m körüli volt. Ez a szakasz alkotta kelet felől az összetett kanyaru­lat lefűződő részének nyakát. A meder 90° - os részkanyarral fordult ezután észak-észak­kelet felé és' kb. 1 km-es egyenes szakasz után egy következő "V" alakú részkanyart alakított ki. Az inflexiók érintő-szöge 1775-ben 70°-os volt. 42 év múlva már erő­sen letompult és kb. 200 m-rel megrövidült. Egyben az egész kissé (kb. 30 m-t) kelet felé tolódott. A kis "V" kanyar után 800m- re, 1775-ben másik 120 fokos kanyart tér­képeztek. 42 év múlva ez is tovább tompult, az előbbi kanyarral együtt félkör alakú, 800 m széles kanyarrá fejlődött, mely ké­sőbb a kanyarulat lefüződő fejévé vált. A következő részletkanyar 130°-os ellenka­nyarja az előbbinek. Ezután pedig 1 km hosszúságban újra egyenes szakaszon haladt a folyó nyugat felé. Ez a szakasz a vizs­gált 42 év alatt 240-250 m-rel délebbre csúszott. A változás nagyobbméretü,semhogy egyszerű oldalazó erózióval lehetne magya­rázni. Feltehetően itt is szerepet játszot­tak bizonyos régebbi medermaradványok, me­lyek az élő mederbe kapcsolódhattak. Fel­tevésünket az is indokolja, hogy az össze­tett kanyarulat ezen térségében az 1853-as Boros Frigyes-féle térképen, valamint a má­sodik katonai felmérés alapján is elha­gyott mederszakaszok nyomai láthatók. Az utóbbi térképen a feltételezett morotva folytatása is megállapítható nyugat felé. Az egyenes szakasz után a folyó újabb rész­letkanyarban fordult dél felé, majd tovább iveit délkeletre és újabb omega kanyart alakított ki (15.sz. kanyar). A 14.sz. összetett kanyar a XIX. szá­zad 20-as éveiben egyszerű omega kanyarrá kezdett alakulni azáltal, hogy a kanyar fe­je természetes úton lemetsződött. A túl­ié jlett kanyar 3 km-es amplitúdója 2 km-re csökkent. A kanyar tengelye is ezideig északnyugati irányú volt, most É-D-ivé vál­tozott. Átmetszése 1858-59-ben következett be . A szamosújlaki (15.sz.) omegakanyar 1775-ben 600 méteres szélességű és 1 km-es amplitúdójú volt. Tengelye dél felé muta­tott. 25 év alatt a kanyar délkeleti zuga kb. 100 m-rel továbbharapódzott (balpar­ton) , nyugati felén pedig az északi (vagy­is a jobbpart) pusztult. Mindkét felől kb. 100-100 méteres eltolódás következett be a meder vonalában. A nyugati zug is tovább­fejlődött és az egész északnyugati meder­szakasszal együtt mintegy 120 m-t csúszott a haladás irányába. Ez a fejlődés 1819-ig még jobban kihangsúlyozódott. Ellenkanyarja (16.sz.kanyar) is hason­ló fejlődésen ment át. Szélessége 1775-ben 800 m volt, amplitúdója nem egészen 800 m. A kanyar tengelye északkeleti irányba muta­tott. Észak felől volt egy szürflexiós sza­kasza is. A kanyarulat ezután egy 400 m széles "V" alakú (17.sz.) hajtű-kanyarba ment át. A 16.sz. kanyar szürflexiós része az előző állapotához képest kiívelődött észak felé kb. 100 m-rel. A 17.sz. hajtűkanyar továbbfejlődése révén pedig amplitúdója meg­nőtt 1 km-rel és omega jellegű kanyarrá alakult. Az egész kanyar kb. 110 m-rel nyu­gatabbra tolódott és tengelye észak-déli irányba fordult. A hajtűkanyar azonban kis mérete miatt olyan gyors fejlődésen ment át, hogy 42 év alatt 300 m-néi nagyobb ha­ladása volt dél felé, 200 m-rel megnőtt a szélessége, kis omega kanyarrá alakult, sőt le is fűződött. Átment tehát egy egész kanyarfejlődési ritmuson. A lefüződés he­lyéig haladt az 1858-1859 közötti mester­séges átvágás is, mely a szamosújlaki ka­nyar déli szakaszától indult ki és az előbb tárgyalt (16.sz.) kanyart is lemetszette. A (17.sz.) hajtűkanyar után Rápolt és Gyü- gye között 1 km-es egyenes szakasz követ­kezett, mely újabb kisebb éles kanyarokban folytatódott (18.sz. kanyar). Az egyenes szakasz 42 év alatt 100 m-t nyugatabbra csú­szott, iránya pedig 13°-kal észak-északnyu­gatról észak felé fordult. Az utánna követ­kező kb. 200 m szélességű és ugyanakkora amplitúdójú kis kanyarok is komoly változá­sokon mentek át. A három egymásutáni kisebb kanyarból kezdett kibontakozni a 800 m hosszú (18.sz.) kanyar. Ellenkanyarjával együtt (19.sz. kanyar) a XIX. század első felében érte el legnagyobb amplitúdóját, a kb. 1,2 km-t. Fejlődése 1784-ig az előbbi kanyarhoz hasonlóan átment a kanyarfejlő­dés teljes ritmusán. A "V" kanyar "0" ka­nyarrá, majd "0" kanyarrá fejlődött, mely később le is fűződött. A mederszakasz ke­leti felén 200 m, nyugati felén pedig 25 év alatt 100 m-es vándorlást állapíthatunk meg északnyugat felé. A 19.számú ellenkanyar kitérése is alig haladta meg a 200 m-t, hosszúsága azonban 800 m-t is megközelítette. Kissé eltorzult "U" alakú kanyarnak minősíthetjük. 40-50 év 589

Next

/
Oldalképek
Tartalom