Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
233/q. ábra A Tisza vízgyűjtőjének vázlatos domborzata és vízrajza a Würm glaciális végén 1 = a würmi vízrajz 2 = 0 - 100 m Bf 3 = 100 - 500 m Bf 4 = 500 - 1000 m Bf 5 = ÍOOO - 1500 m Bf 6 = 1500 - 2000 m Bf 7 = 2000 mB fölötti magasság 8 = vizgyüjtő-terület határa elhagyott kanyarjai nyomoz- hatók benne. Kriechbaum Ignác és Tóthfalussy Sámuel térképei alapján az előbbi kanyar tovább fejlődött.Szélessége 150 métert csökkent, 15-20 fokkal nőtt az inflexiók érintőjének előfordulási szöge és ezáltal kihangsúlyozódott a kanyar közepe táján lévő befüződés. A kanyar nyaka táján 250-300 m-re közelitette meg a két mederszakasz egymást. Átvágása 1858-59-ben következett be. A befüződő szakaszon kivüli rész valamely előzőén elhagyott mederszakasz kapcsolódott hozzá az új kanyarhoz. A folyó kanyarulatainak amplitúdója ugyanis más helyen nem haladta meg a 2-2,5 km-t. Itt pedig éppen 1,2 km-rel (fél amplitúdóval) lépte túl ezt a méretet, vagyis túlfejlődött. A következő kanyar Óvár és Csenger között részben már a mai országhatáron belül alakult ki. Benne a Szamos kb. 1 km-t tért ki előbb nyugat felé, majd visszafordult északkelet felé (l.sz. kanyar). A folyó ugyanezt az irányt követte 42 év múlva is, de a kanyar szélessége mintegy 60 m-rel, amplitúdója kb. 50 m-rel megnőtt s az egész kanyar 50 m-rel észak- nyugatabbra csúszott. Átvágása 1858-59 körül következett be. A folyó ezután az általános haladási irányba fordult, majd kisebb méretű Ívben kanyarodott dél felé (2.sz. kanyar). Ez utóbbi mederszakasz ellenkanyar lehetett, de már 1775-ben annyira elfordult, hogy majdnem elérte a folyó általános haladási irányát. A kanyar fejlődésében talán elhagyobb mederroncsok is szerepet játszhattak,de alakulása főleg a hajdani szürflexiós szakasz továbbfejlődésére vezethető vissza. Erre utalnak a szakasz délkeleti és északnyugati részének éles fordulatai, valamint a mederszakasz fejlődésében mutatkozó tendenciák is. Az 1880. körüli felvételen a hajdani szürflexiós szakaszon kialakult mellékkanyar további 100' m-es betüremlő- dést mutat. Az északnyugati éles kanyar pedig 42 év alatt (Tóthfalussy Sámuel felvételéig) 300 m-rel lett.szélesebb és az amplitúdója kb. 250 m-rel rövidült meg.Ezt a kisebb méretű mellékkanyart 1858-59-ben metszették át (19. táblázat). A következő mederszakasz, a csengeri (3.sz.) kanyar és a komlódtótfalusi (4.sz.) ellenkanyar. Amplitúdójúk kb. 2,5 km-es volt. Az előző kanyar lejebb csúszása (vándorlása) miatt a csengeri (3.sz.) kanyar a haladással ellentétes irányba, azaz délfelé hajlott. 25 év múlva kissé nyugatabbra tolódott, szélessége csökkent, az inflexiók érintőjének elfordulási szöge 10 fokkal növekedett és (42 év múlva) a kanyar nyaka kb. 300 m-re szűkült. Átvágása 1858 körül következett be. Az ellenkanyar (4.sz.) közel egyenes szakaszon, lapos inflexióval fordult át, majd "V" alakú kanyar jelleggel visszafordulva, kettős kanyart hozott létre. A "V" kanyar 25 év alatt tovább he- gyesedett azáltal, hogy a komlódtótfalusi mederszakasz mintegy 100 m-rel nyugatabbra tolódott (2 34 . ábra). A szamosbecsi (5., 6.sz.) kettős kanyarnak 2 km-es amplitúdója volt az 1775- ös térképezéskor. A délnyugati kanyar (5. sz.) a Szamosbecstől délre eső szakasz nyugatabbra tolódása miatt hátrahaj lőtt. A kanyar szélessége 900 m-es Volt. Ez a szélesség 25 év múlva is megmaradt, de kb. 70 m-rel nyugatabbra tolódott. A kanyar nyaka nem szűkült, hanem az is eltolódott kissé északnyugatra, a haladás irányába. A szamosbecsi (6.sz.) ellenkanyarban is említésre méltó változások történtek ez idő alatt. 1775-ben még a keleti-nyugati irányú inflexiós szakasz után a folyó északra fordult és 1 km-es ut után visszakanya586
