Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
A bükk-korszaki Tisza már sok szakaszán csaknem azonos volt a térképezett régi Tiszáéval. A Bereg-szatmári-sikságon a meder vonalazása már á mai állapotokhoz közel állt. A Szamost valahol Vásárosnamény körül vette fel, a Nyirséget Záhony felé megkerülte és - a Rétköz erőteljes süllyedésének hatására délkelet felé oldalazva Záhony alatti szakaszán megközelitette mai vonalát. A Tokaji-kapuban erőteljes bevá- gódásban volt, a Sajó torkolata alatt pedig - kisebb mértékben ugyan - de ugyancsak bevágódott. Szolnok alatti szakaszán is általában beágyazódásban volt, noha egyes süllyedő részein mind a mederben, mind az árterületen feltöltődési folyamatot állapítottunk meg. A Tisza eme déli szakaszán már teljesen a mai vonala volt meg, mely vagy a töréseket, vagy a kompakciós és tektonikus süllyedések legmélyebb vonalait követte . A mai Tisza medrének kialakításában tehát egészen az utóbbi évszázadokig nagyon jelentős szerepet játszottak a kéregmozgások. Az emberi beavatkozás szerepe a szabályozások óta azonban olyan fontos tényezője lett a folyó "életének", hogy az a meder alakulását még a kéregmozgásoknál is alapvetőbben meghatározta. A társadalom fejlődése során pedig ez a folyamat egyre inkább uralkodóvá válik, egyre inkább az ember irányítja a folyómeder alakulását, változását. 13.6. A Tisza alakulása az emberi beavatkozások időszakában A szabályozások előkészítéséhez»kivitelezéséhez és azok hatásainak vizsgálatához szükség volt a Tisza vízrajzi felméréseire, ill. a folyó rendszeres nyilvántartására. E felmérések során számtalan hidrológiai és morfológiai adat halmozódott fel. Vannak adataink, melyek a folyó sza- bályzatlan "ősállapotáról" tájékoztatnak, mások pedig a szabályozásokat, vagy a szabályozások által merőben megváltozott újabb mederállapotokat rögzítik. A mederváltozások meghatározásához és értékeléséhez négy rendszeres és teljes vizrajzi felmérés adatai álltak rendelkezésünkre, melyek kere- ken 130 évet felölelő változás vizsgálatát tették lehetővé. Ez az időszak teljesen elegendő arra, hogy a változásokban mutatkozó tendenciákat és általános vonásokat ki lehessen mutatni. A meder kanyarjainak paramétereit a 14. táblázatban ismertetjük, a paraméterek egy évre eső (fajlagos) változásait pedig a 15. táblázat mutatja. A Tisza-meder összváltozásainak fajlagos értékeit is táblázatokban foglaltuk össze (16. táblázat). Ezekből kanyarról-kanyarra haladva megállapítható a mederváltozások mértéke és jellege, vagyis a folyószakasz helyszinrajzi stabilitása a Tisza-meder magyarországi szakaszának stabilitását kisebb-nagyöbb jellegzetes egységekre tagolva is megvizsgáltuk. Megkíséreltük annak megállapításait is, hogy a mederváltozások milyen törvényszerűségeket mutatnak. Ebben az időszakban, melyben a mederállapotokat viszonylag pontos felmérésekkel rögzítették, a legnagyobb mederváltozásokat emberi beavatkozások okozták.Olyan sokrétű és olyan hatalmas átalakulások zajlottak le ekkor a folyón, hogy a szabályozott Tiszát joggal nevezhetjük más folyó- nak, mint szabályozatlan ősét. A mai Tisza mederváltozásainak elemzésekor sok oldalról közelitettük meg a kérdést. A meder vízszintes irányú változásait a különböző időközökben készült felmérések alkalmával térképezett partélek összerajzolásával állapítottuk meg. Lemértük a kanyarok jellemző adatait. Ezen adatok alapján külön-külön mindegyik kanyar alakulását, fő paramétereiben beállott változását számokkal fejeztük ki. A kanyarok fejlődése során az egyes paraméterek nem egyenletesen és nem arányosan változtak. Az egyes kanyarok fejlőt dési jellegének, ütemének, intenzitásának és fejlettségi állapotának összehasonlíthatósága érdekében a kanyarok jellemző adataiból olyan (koordináta nélküli) mutató számot (indexet) alkottunk, melyet a görbületiszög értékéből, az iv- és húr-hossz különbségéből és a kanyar amplitúdójának értékéből, vagyis egyenlő nagyságrendű számok puszta összegzése útján állítottunk elő. Ezzel számszerűen, méghozzá egyetlen számmal jellemezni lehetett az egyes kanyarok fejlettségét. Az értékek változásából pedig a meder változékonyságát, illetve a meder stabilitását, melyet elsősorban az említett három adat együttes változása határoz meg. A kanyar görbülete alatt a kanyar ivének központi szögét értjük. Ez azt jelenti, hogy e fogalom alatt a fejletlen és fejlett kanyaroknál az inflexiós keresztszelvény-irányok által bezárt központi szögét, túlfej lett és érett kanyarok esetén az inflexiós keresztszelvény-irányok külső központi szögét kell érteni. A kanyar húrhossza alatt az inflexiós keresztszelvények középvizi medrének közepét összekötő egyenes vonal hosszát értjük. ívhossz-nak pedig a mederközépvonalnak két egymás melletti inflexiós kereszt- szelvény közötti középvonal-hosszát nevezzük. Amplitúdó alatt a meder középvonalának a húrhossz egyenesére merőleges legnagyobb távolságát értjük. A részletesen vizsgált négy vizrajzi ■felmérés közötti időszakok nem egyenlő tartalmúak. A változások mértékét és intenzitását összehasonlítani tehát ezen nyers adatok alapján nem lehet. Az adatokat évekre kellett bontani, feltételezve, hogy a változások egyenlő intenzitással azonos irányú folyamatos változással mentek végbe. A fajlagos értékek viszont már az ösz- szehasonlitást és a változások intenzitásának meghatározását is lehetővé tették.
