Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
A Maros ősmedreinek nyomai a felszínen 1. kanyarok 2. árvizi barázdák 3. a nyomok föltételezett folytatásának iránya Berettyó mentén érte el a Kőrösvidék mocsaras süllyedék-területét. Itt alsószakasz jelleggel sok ágra (209. ábra,a,b,c nyomvonalak) szakadva erős feliszapolódó tevékenységet fejtett ki. A Kőrösvidéki mocsarakat a folyó délnyugat felől hagyta el több ágra bomlott állapotban. Délebbre - a terület lassú emelkedése miatt - a Tisza viszonylag újra szükebb mederbe szorult és a mai országhatáron kivül érte el a Dunát. b) A fenyő-nyir II-ben lényegesebb változás a Szatmári-sikság és aHortobágyi- -süllyedék szakaszain következett be. A Szatmári-sikság lassú ÉNy-ra billenése miatt a vízrendszer kissé északnyugat felé terelődött. A kéregmozgások miatt keletkezett enyhe réteghajlatokat a folyó rövid időn belül feltöltőgette. Majd részben a növekvő törmelékkup, részben egy enyhe re- dőhát hatására a Szamost egyre nyugatabbra vette fel. Fülesd-Kömörőnél fordult délnek és a mai Nagykárolytól ÉNy-ra a mai Nyírségre kanyarodott Debrecen irányába.A Szamos az Érmelléken maradt és kezdett beágyazódni ( 215. ábra). Terasszá alakította a Tisza új-pleisztocénkori vörösagyagos árterét (Borsi S. 1948). 211/b. ábra Körös, Berettyó, Sajó, Hernád és Zagyva méretű folyók medernyomai a felszínen 211/c. ábra A Kőrösvidéki-süllyedék területén a Tisza, a fenyő-nyir II-ben sem tudott beágyazódni, mert széles mocsaras ártérben szétfolyva, munkavégző képessége erősen lecsökkent. A pangó viz még lebegtetett hordaléka nagy részét is lerakta. A Tiszántúl azonban lassú emelkedéssel északnyugatra kezdett billenni, melynek hatását fokozta az északnyugati peremén lévő töréspászta megújulása is. A Tisza úgy reagált erre a folyamatra, hogy a Kőrösvidékről nem délnyugat,hanem egyre inkább északnyugat felé terelődött és itt több ágra szakadva, Nádudvar és Karcag felé haladva érte el a Sajó vízrendszerét, majd nyugat és délnyugat felé kanyarodva tért abba a pleisztocénkori süllyedékbe, melyben nagy vonalakban ma is halad (209. ábra.d. nyomvonal). A Szolnoktól délre eső mederszakasza erős beágyazódásban volt. c) A fenyő-nyir Ill-ban a Szatmári- -sikság déli és északnyugati határvetője akkora szintkülönbséget hozott létre, hogy a Szamosnak is el kellett hagynia érmellé- ki medrét. A Tisza Jánd környékéig már a. mai medrének megfelelő vonalban haladt (217, ábra).De a terület csökkenő relief- energiája révén a folyó nem tudott beágyazódni. Középszakasz jelleggel kanyarogva széles árterületet járt be, miközben sűrűn változtatta medrét. Északon, Beregszász403
