Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
kel preformált völgyben halad. Természetes fejlődésébe a recens kéregmozgások is intenziven beleszóltak. Noha mesterségesen létesített a Duna- völgyi főcsatorna, mégis van köze a kéregmozgásokhoz, mivel azt a holocén Duna elhagyott mederszakaszai mentén építették meg. A hajdani Duna-medrek pedig tektonikus elmozdulások vonalait követték. A hajdani Duna-medrek a recens szintváltozások csapására diszkordáns irányba haladtak,ennek megfelelően alakultak ki a hajdani kanyarok is, melyet a csatorna készítésénél nem vettek figyelembe. 1.3.4.2 . Kéregmozgásgk_szerege_a_Tisza Yi5ESD£|szerének_mederváltgzásai; ban A Tisza földtörténeti múltjában is talán a legjelentősebben ható tényező volt a kéregmozgás. A folyónak csaknem a Pannóni- ai-tó kiszáradása óta napjainkig mindig kicsi volt az esése, emiatt a legkisebb szintváltozásra is érzékenyen reagált. Hatalmas hordalékkúpját a pliocén óta többször végigpásztázta. Mederváltozásait közvetlenül - természetesen - a hordalékossága és a kis esése váltotta ki,azonban közvetve (mind a két tényező esetében) a szintváltozások is beleszóltak. Utolsó nagy medervándorlása a holocénben (12 000 éven belül) zajlott le, amikor az érmelléki medrét elhagyva egyre inkább ÉNy-ra húzódott, mig a mai Bodrog és Takta vonalát el nem érte, majd többszöri mederváltással a mai vonala felé tartott, mely ugyancsak a szintváltozások alakulásának tükrösödése. Kéregmozgások alakították ki az Alföld nagy süllyedéseit is, melyek a pleisztocéntől napjainkig meghatározták a vizrajzalapvető vonalainak futását. A Hortobágyi-kát- lan a Nyírségtől ÉNy-ra alakult ki". A benne felhalmozott kavics és homo,k rétegek arról beszélnek, hogy feltöltése elsősorban a Sajó-Hernád vázrendszere felől történt.A hordalékanyag mind délfelé, mind kelet és nyugat felé finomodást mutat. A durvább szemcséjű rétegek ugyanebben az irányban elvékonyodnak. Ezt Franyó F. (1966) földtani szelvényei is jól tükrözik. A Körösvidéki-, vagy Sárréti-süllye- dék a Nyírség délnyugati pereme, az Erdé- lyi-középhegység nyugati határvetője és az Aradi hátság között alakult ki. A pleisztocén és holocén folyamán elsősorban a Tisza, Kraszna és részben a Maros ősvizrend- szere töltögette fel. A Szolnoki-süllyedők a Zagyva Jászberény-Szolnoki szakaszán a- lakult ki. Elsősorban a Zagyva ősvizrend- szerének durvább hordaléka Sajó-Hernád és részben a Tisza-Szamos viz rendszerének hordaléka töltögette fel. A Szegedi-süllyedék pedig a Tisza Szolnok-Szeged közötti szakaszán alakult ki a Zagyva-süllyedék déli folytatása gyanánt, féloldalas, lassú besüllyedéssel. Minden oldalról lejtők által határolt süllyedők ez, tehát nem "árok", mint ahogy azt széltében használják, hanem medence. A törések az uj pleisztocénben is mozgásban lévő flexurákkal és kisebb törésnyalábokkal újultak meg (35. ábra).Fel- töltődésében az ó-holocén folyamán a Maros és a Duna játszotta a főszerepet. A Duna azonban már a günzben bekapcsolódott e fel- töltő tevékenységbe. A jegesedések után, a würm végén a kéregmozgások újra megújultak. A mozgásokat viszont - mivel azok a viszonylag kis reliefenergiáju területen jelentős változásokat okoztak a lejtési viszonyokban -, élénken követte a vizrajz alakulása is. A süllyedés a pleisztocén folyamán nagy kiterjedésben folyamatos volt, de nem egyenlő intenzitású. Az üledékek felhalmozása ennek megfelelően heterogén vastagságú és minőségű lett. A mélyebb vonalakat követő vízfolyások tengelyében durvább és vastagabb üledékek halmozódtak fel, mint a kevésbé süllyedő sávokban,ahol esetleg átmeneti letarolódás is felléphetett. A mozgások hasonló jelleggel folytatódtak a süllyedékek területén. A Nyirségen ez a heterogenitás az enel- kedésben mutatkozott meg. A vízhálózat - természetesen - érzékeny műszer gyanánt követte a lejtősödésben beállott változásokat. A torlódásos törésekkel létrejött elmozdulások - a földtani szelvények szerint - meghaladják a 30 m-t is, a redőződés révén keletkezett szintkülönbségek pedig a 70-80 m-t. A mozgásoknak kratogén jellege van, vagyis a merevebb alaphegység rögeinek mozgásait kisérik. A Nyirség D-i részén nagyjából K-Ny-i csapásu felboltozódás indult meg,mely K-en is töréses trukturába ment át. A Bodrogköz és Rétköz ugyanakkor lassú süllyedésnek indult ( 28. és 35 . ábra). Sümeghy J. (1944 . p.158) a Zempléni-szigethegység peremére települt vörösagyag elvetődéséből a hegységperem töréses leszakadására gondolt. Feltevései a fúrások adatai alapján is igazolódtak. A peremi süllyedések sok helyen
