Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
üledékekhez hasonlítanak. A rendelkezésünkre álló kevés adat alapján megállapítható volt, hogy a Nyirség és Szatmári-sik- ság durva üledékeinek feküanyaga nagyon változatos, de általában a felsőpannon különböző szintjeibe sorolható. A pleisztocén osszlet vastagságát, s a denudációt is megállapíthattuk, mivel nagy kiterjedésben hiányzik a levantei utáni, günz előtti üledékanyag, mely a nagy süllyedékek területén nagy vastagságban kimutatható volt (Rónai A. 1972, Urbancsek J. 1977). A folyók günz előtti teraszai is nehezen bizo- nyithatók, mivel a későbbi erőteljes éghajlati hatásokból és a hegység kiemelkedéséből adódó intenzív letarolódások nagyrészt eltüntették a hajdani teraszmaradványokat . A hegységi völgyszakasz teraszmorfológiai kutatásainak eredményei és a hordalékkúp üledékritmusainak és felszínének elemzései alapján nagy vonalakban sikerült rekonstruálni azt, hogy mi is történt a Tisza vízrendszerével a günz jegesszakasztól napjainkig. Megállapítottuk, hogy mind a folyórendszer mederváltozásaiban, mind a hordalékkúp üledékritmusainak keletkezésében és a teraszképződésben egyenlő mértékben játszottak szerepet a kéregmozgások és az éghajlati változások. Se üledékritmusok, se teraszok nem képződhettek volna kéregmozgások okozta szintváltozások nélkül, és a vázrendszer sem úgy változtatta volna futását, ha a kéregmozgások nem úgy hatottak volna, ahogy hatottak. Az éghajlatváltozások is hasonló súllyal működtek közre, mivel a durvább és finomabb hordalékanyag termelését és szállítását az éghajlati tényezők határozták meg, ámde a völgyek fel- töltődését, vagy a meder bevágódási tendenciáját is közvetve az éghajlati tényezők befolyásolták. A medervándorlásokban lényeges szerepet játszott a lerakott hordalékanyag is, mely főleg a sikvidéken ugyancsak terelgette a folyók futását. A kéregmozgások és az éghajlati hatások tehát együttesen, néha egymás hatását lerontva, máskor azt erősítve irányították a vizrajz alakulását. A Tisza hordalékkúpjának magyarországi szakaszáról készült térképvázlatok, a folyóvízi üledékek (pontosabban az adott helyen és a vizsgált üledékritmusban megjelenő legdurvább frakciók) térbeli eloszlását mutatják be (206. ábra). Ilyen térképek alapján sikerült megrajzolnunk a Vízrajzi Atlaszban közlésre került tömbszelvényeket is. Az ábrák feltüntetik a kavicsos üledékek pásztáit, a durva (2 mm 0 fölötti) homokelőfordulások sávjait, a közepes szemcséjű homokelőfordulásokat,a homokos és iszapos agyag foltokat, valamint azon területeket, ahol iszap vagy agyag alkotja a legdurvább üledék-frakciót és azon területeket is, melyeken vagy nem is volt üledékfelhalmozódás, vagy később ez az üledék a letarolódás áldozata lett. E térképsorozatból nemcsak a 40 ezer évenkénti vizrajz képét, hanem a közben lezajlott kéregmozgásokat, a lejtősödésben beállott változásokat is ki tudjuk mutatni. A günz jegesszakaszban mind a pollenvizsgálatok, mind a molluszka és gerinces fauna alapján Ítélve (Rónai A. 1972) meleg és (főleg közepe táján) csapadékos éghajlat uralkodott a Tisza mai vízgyűjtőjében. Erre utal a hegységben a teraszok anyaga is. A durva görgeteges anyagnak vöröses vályog a kötőanyaga és a fedője is. Kozsev- nyikov, A.V. (1966) arra következtet, hogy jegesedés a Kárpátokban csak az újpleisztocénben; a risszben és a würmben lehetett, és hogy a magasabb teraszok meleg éghajlaton jöttek létre. A günz elején a Tisza a Huszti-kapun át lépett az Alföldre, de a hordalékkúpjának széle közvetlenül a vulkánikus eredetű peremhegység (Vihorlát,Gu- tin, Avas) lábánál húzódott. A Talabor V- ös számmal jelzett terasza alapján, mely a Talabor-Nagyág közötti területen bifurká- ciót mutat, bizonyítva látjuk, hogy e területnek kicsi lejtése volt. A Tisza miután a Huszti-kapun át az Alföldre ért, a mai Ér-völgye felé tartott. Tiszaujlak táján vette fel a Borsavát, a Barabás táján bifurkáló Latorca D-i ágát pedig Fehér- gyarmatnál, másik ágát Vámospércs határában. Az Ős-Szamos ekkor Nagykároly mellett ömlött a Tiszába. A Sajó-Hernád ősvizéből a Tisza csak időnként, és talán csak valamely mellékága révén vett fel, mégpedig Karcag határában. Az ős-Sajó Tiszakécske közelében ömlött az Ős-Dunába, mely a günz legelején még mindig a Balaton felől jöhetett a mai Tisza vidékére (Mike K. 1976). A Körösöket a Tisza Mezőberény-Kőrös- tarcsa határában kebelezte be és Orosháza táján ömlött a dél felé kanyarodó Ős-Duná- ba. A Maros ekkor még az Ős-Duna mellékfolyója volt (206/a ábra). A günz II. stadiálisban nagy szerkezeti mozgások zajlottak le a Tisza vízgyűjtőjén belül. Az ÉK-i Kárpátok legbelső vonulata, a Vihorlát-Gutin-Avas hegység belső pereme ÉNy-DK-i törés mentén, a Szatmá- ri-sikság D-i pereme és az Érmellék pedig nagyjából ÉK-DNy-i törés mentén leszakadt. A térszín lejtése DK-ivé változott, s az újonnan alakult süllyedék magához vonta az egész Tisza-vizrendszert. A kb. 40-50 méteres günz II-beli üledékvastagság is jelzi e mozgásokat. Átmenetileg (néhány ezer éviglmég a Sajó vázrendszere is ebbe az irányba tartott. Később, a günz végén már a mai Nyirség Ny-i peremén talált lefolyást Nádudvar-Karcag-Szolnok felé kanyarodva és torkolatát egyre nyugatabbra tolva ömlött a Tiszába, mig végül a Tiszát is elhagyva, Szolnoknál közvetlenül a günz végi Dunaság- ba torkollott (2Q6/b. ábra). A Kőrösöket a Békési-süllyedékben, a Marost Orosháza táján vette fel, és Szeged határában ömlött az Ős-Dunába, mely a közben lezajlott tektonikai mozgások miatt már a Visegrádi-szoroson át jutott az Alföldre (Mike K■ 1963). A günz-mindéi interglaciálisra eső üledék- ritmus legdurvább üledékeinek térbeli elrendeződése alapján megállapítható volt, hogy a Szatmári-sikság 40 000 év alatt feltöltődött, annak ellenére, hogy a DK-i süllyedéke hasonló Ütemű és jellegű süllyedési folyamata folytatódott. A Szatmári- -sikság felszínének lejtése DNy-ivá alakult. 372
