Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
202. ábra Medernyomok a Bereg-szatmári-sikság felszínén nem egyszerre került a mai mélységekbe,hanem szakaszos, lassú süllyedéssel, mellyel lépést tartott a feltöltődés. Ezt a fúrásokkal feltárt folyóvízi üledékrétegek települési viszonyai is bizonyítják. A "pleisztocén beltó" intenzivebb feltöltését Kádár L. a Duna visegrádi áttörésével is kapcsolatba hozta, melyet kortanilag az új pleisztocénbe helyezett. Az új-pleisztocén Duna már a Kalocsa-Baja- -Mohács környéki süllyedéket töltögette. A visegrádi áttörése pedig bizonyitottan és ma már kétségbe vonhatatlanul az ó-pleisz- tocénben következett be. Vitatható a hajdúsági lösz eredetéről alkotott véleménye is, melynek felhalmozását folyóvízi eredetűnek feltételezi, nem eolikus, hullóporos üledékképződésnek. Eltérj edten vannak ugyan meder-kitöltések, melyeknek anyaga átmosott lösz. A lösznek ez a települése azonban másodlagos.A nyírségi holocén-medrek (beleértve a hajduháti hajdani medreket is) lapos, kicsi mélységű, oldalazásban levő labilis medrek voltak, melyeknek partéle, vonala gyorsan változott. Hordalékába emiatt a felszint boritó tipusos löszből és futóhomokból is bőven került. Nagyon helytelen volna azonban ebből azt föltételezni, hogy azért van lösz a Hajdúságon, mert a Szatmári-sikság kavicsa és homokja elkopott, mig a folyók medrében mint hordalék a Hajduhátig ért, vagy pedig a mederben végbement osztályozó- dás miatt csak a lebegtetett hordalék jutott volna el a Hajduhátig. Moldvay L. (1959) a földtani térképezések munkálatai során a Szatmári-sikság 364
